Megyünk a cukrászdába fagyizni – imád oda járni, cukrászda-, és fagyirajongó, nem telik el nap, hogy le tudjuk róla beszélni – szembe az úton jön három eb pórázon a gazdájával. Így kiált: -Nézd, Anyuka, három kutya!
A hármas számot valamiért amúgy is felismeri. Múltkor a habtapikat pakolásztuk, és Peti kezébe akadt, amelyikben a fenti szám látható, és poénból megkérdezte Julit, hogy az hányas, rögtön rávágta: -Hármas.
Nyaralásunk alkalmával a szombati napon Boti keresztszüleit , Titi és Katát vártuk egy kis sütögetésre. Reggel óta mondogattuk Julinak, hogy nemsokára jönnek a vendégek. A keresztapukát innentől végig Vendég-nek szólította.
Zolit pedig egyszer szívemnek Virág után.
Minket manapság Apukának és Anyukának.
Megyünk aludni este, mondja, hogy most ő fog mesélni nekem, beleegyezek, ölébe veszi a könyvet, kinyitja, majd a kis mutatóujját fenyegetően felém tartva így szól: -De ez az utolsó. Utána mész aludni, megígéred?
Titi kérdezi mit hozzon neki ajándékba Spanyolországból.
-Hét színes lufit (by Boribon)
Az akarattoság és dacolás manapság elég gyakori viselkedés. Anna, Peti és Gergőben van egy mondat: -Nem akarom, nem engedem! –Tiltakozott Gergő. Ezt ő szépen átköltötte, és így idézi rendszeresen: -Nem akarom, nem engedem! –Tiltakozott Juli.
Nem akar aludni. Mérges vagyok, mondom a magamét: -Haragszom rád, mert nem fogadsz szót. Aludni kell délután, mert különben fáradt leszel, és nem tudunk menni motorozni. Erre ő: -jó, nyugi, nyugi!
Juli: -Nagyon rossz voltam?
Én: -Igen.
Juli: -Jó.
És egy mai: -Meggombáztam a fakavicsot! :O
