Sikerült megint nem írnom arról, hogy három esős, ámde annál csodálatosabb napot töltöttünk a Hargitán. Parajdon volt a szállásunk, voltunk a csíksomlyói búcsúban (egy fél órát, és szerencsére úgy döntöttünk, hogy nem indulunk fel a hegyre, így is gatyáig áztunk), a parajdi sóbányában - ahol kiderült, hogy rendelkezem némi klausztrofóbiás hajlammal -,a korondi vásárban, a Gyilkos tónál és a Békás szorosnál, és még annál is tovább, ami azt hittük, hogy már a trianoni határ, aztán kiderült még közel sem az. A lányok annyira nem tolerálták a rengeteg autóutat, ami érthető, de azért hősök voltak.
Most pedig kompenzálunk, övék a pálya, egy hét Szerencsen, tánc, zene, ének, tábortűz, Kolompos, soksoksok gyerek, fantasztikus hangulat. Zsúfolt a program, egy percet sem unatkozunk. Minden korosztálynak akad program, délelőtt Tipegő-topogó foglalkozás a legkisebbeknek Krisztinával, aztán a kicsit nagyobbaknak tánc-, és énektanítás Leventével, apák, és anyák tánca, közben egész délelőtt kézműveskedés, ma délután egy kartonból készült gyerekméretű "vár" falainak a festésével voltak elfoglalva a gyerekek. Hegedűtanítás. Juli újabb szerelme. Még mielőtt jöttünk, már modogatta, hogy szeretne hegedűt, fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Aztán itt az első napon épp játékhegedűt lehetett készíteni. Csináltam neki egyet. Azóta nem teszi le. És azóta nem táncol, hanem felül a zenekarhoz, vagy a lépcsőre, és hegedül a kis pozdorjából készült hangszer cukorspárga húrjain. Tegnap pedig egy igazi hegedűt is kipróbálhatott. Ragyogott a szeme a boldogságtól.
Esténként mulatság van, zene és tánc, gyerekeknek tegnap és ma Gyuri bácsi diafilmet vetített. Holnap tábortűz, csütörtökön egész napos kirándulás.
Ma Borika elaludt a vacsorából jövet (még mindíg nagyon pöttyös szegénykém, hol előjön neki, hol kevésbé látszik, de szerencsére annyira nem viseli meg), így én itt maradtam vele fönt a szobában, várom vissza a mulatókat.
