Felnőtt

Titi ma 18 éves lett. Nagykorú. Még sok időnek kell eltellnie, mire megszokom a gondolatot (vagy sosem fogom megszokni?), ámbár napok, vagy inkább hetek óta csak ezen jár az eszem, párszor bizony el-el is pityeregtem magam. És azt hittem, hogy ez a nap kizárólag bőgésből fog állni, ehhez képest ma nem is tört el a mécses, csak egyszer majdnem, amikor a reggeli pizsamaparti alkalmával (éjjel feldíszítettem a nappalit, és fél nyolckor ébresztettük Titit a kicsikkel hangosan bömböltetve Halász Judit ominózus dalát) négyen ölelkezve énekeltünk és táncoltunk.

Titi se nagyon tud még mit kezdeni a hirtelen rászakadt (hihi) felnőttséggel, kérdezgette például hogy: -Na, már felnőttnek nézek ki? :)

Nagyon-nagyon szeretném, ha boldog és sikeres élete lenne, ha teljesülne a réges-régi vágya, hogy felveszik az egyetemre, hogy legyenek olyan csodás gyerekei és férje, mint nekem, hogy mindíg tudja felsimerni a helyes utat.

Nekem pedig meg kellene tanulnom őt felnőttként kezelni, csak irányt mutatni és tanácsot adni, és nem beleszólni a dolgaiba.

Fotók

Nem túl jó, de itt látszik, hogy nem barna a szeme

hasalós

így vigyorog, ha fotózom

így morcoskodik

táPcső

kinti alvós

kinti nézelődős

ritka pillanat

azért tesók...

végre, végre egy viszonylag normális arc

Új barát, új autó

Ma Boriszékkal találkoztunk a játszótéren, akinek nem mellesleg irtó vagány kertművelő eszközei vannak, amik nélkül az anyukája elmondása szerint nem hajlandó a lakásból kitenni a lábát, legalábbis a játszótérre. Miután úriember módjára készségesen kölcsönadta Julikának a gereblyét, Julika azonnal készségesen kijelentette: -Te vagy a legjobb barátom! Puff neki, Bencus.

Tegnap a Nagyihoz mentek, és reggel a kocsiban ezzel a kéréssel fordul Apához: -Apa, majd veszel egy nagyobb autót? Mert ebből nem látok ki rendesen!

És még egy vicces: Valamelyik este Borika már alszik, Juli is bevonul a szobába, még az "innivalókát" issza a cumisüvegéből alvás előtt. Mikor végezni szokott, általában kiabál, hogy megitta, és ki kell hozni az üveget. Most Peti mondja neki, hogy ne kiabáljon, hanem tegye az ágy szélére az üres üveget. Pár perc múlva "suttogva" kiabál Petinek. Peti bemegy, ő pedig mondja: -Apa, megittam, és ide tettem az ágy szélére!

Borika négy hónapos (volt tegnap)

Idáig folyamatosan azt gondoltam, hogy milyen picike, alig nő, kis törékeny babácska még mindíg. Aztán tegnap a tanácsadáson egy két hónapos kisbabát öltöztetett a mamája a szomszéd pelenkázón, és akkor rádöbbentem, hogy nagyon sokat nőtt a négy hónap alatt. Azért rekordokat nem döntögetünk, 5790 g, fél kiló gyarapodás egy hónap alatt.  Most végre először meg volt elégedve a doktor bácsi a növekedéssel, a súlyára pedig a szokásos "még belefér" volt a vélemény. 60,5 cm, a legtöbb ruhácska 62-es, de vannak még 56-os darabok is.

A szoptatás lassacskán elfelejthetjük, megint ott tartok, mint Julinál, hogy egy kicsit szidom magam, hogy idáig halasztgattam a pótlást, nagyon kellett.

Mosolygós, barátságos, izgő-mozgó kismanó. Sokat "beszél", köpköd, buborékot gyárt a nyálából. Forog hátról hasra, és ritkán vissza is. Megfogja a dolgokat, amiket a kezébe adunk, az ujjaimat imádja szorongatni. Cumizik.

A napirend teljesen stabil. Eszik hajnalban 3-5 között, aztán 8-11-14-17-20 órakor. Az első evéskor hozom át az ágyunkba, az még kizárólag szopi, utána jó esetben vissza alszik, hét körül kel, Julikával együtt. Teljesen magától a kiságyban alszik el minden alkalommal (a babakocsizást kivételével), általában minden evés között szundít inkább fél, mint egy órát.

Még mindíg nem tudom eldönteni kire hasonlít, mindenkiből van benne egy kicsi :) Kis golyó feje van, kevés haja, hátul teljesen kikopva a hanyatt fekvéstől. A szeme a látszat ellenére még mindíg nem barna, bár erősen sanszos, hogy az lesz, most valami meghatározhatatlan kavalkádja szürkének, zöldnek, kéknek, barnának.

Köpködős

Hátról hasra

Forgolódós

Cirka másfél nap alatt profi módra fejlesztette Borika a forgolódási tudományát. Ugye volt az ominózus eset néhány hete, amikor hasról hátra fordult úgy, hogy nem láttuk. Azóta ezzel nem próbálkozott. Aztán a napokban kezdte gyakorolni a hátról hasra hempergést, de csak nagy ritkán sikerült, dacára a hosszú percekig tartó küzdelmeknek. Általában az oldalra fordulásból visszabillent hátra, ha pedig sikerült kicsit tovább jutni, az utolsó mozzanat még hiányzott, hogy kihúzza a hasa alól a kezét.

Tegnap hosszú percekig szurkoltunk Petivel, hogy sikerüljön a mutatvány, aztán csináltuk a dolgunkat, én épp hogy kidobtam a használt pelust, Apa meg szerintem a csapnál szöszölt valamit, mire visszanéztem, már hason volt a kis zsivány. Nem egy dicsekvős fajta.

Viszont azóta már csak erről szól a nap, ma este már lazán fordult számtalanszor, sőt, miután hasra vágta magát, vissza is tekergett hátra.

Nőnek a gyerekek :).

Más: Julikának tanítgattam tegnap este a testrészeket. Kérdezem: -És hol van a csuklód? Erre elkezd úgy csinálni, mintha csuklana :).

Vettem neki tegnap egy .......nem is tudom hogy hívják....amilyen a rendőröknek meg a vasutasoknak van tárcsa, egyik fele piros, másik zöld, mert mostanában mindíg közlekedésest játszunk, ami úgy zajlik, hogy ő kiabál hogy STOP, és akkor meg kell állni, ha zöld-et mond, akkor mehetünk, ugyanez fordítva, plusz az autóban. Most ez a sláger, ici-picit háttérbe szorítva a Many mesteres szerszámokat.