Kedves Pankánk!
Csak jövő hétre vártuk az új autó érkezését, de Peti délelőtt írta, hogy ma már nem veled jön haza. Szerettem volna még hétvégén néhány fotót készíteni rólad, hogy maradjon emlékül Kispözsóé mellett. Remélem Peti nem felejtkezett meg róla.
Könnyebb volt a veled való találkozás, mint a mostani az új autóval, mert akkor még velünk volt Kispözsó, és az érkezésed nem jelentette az ő elvesztését, arra csak később került sor. Most pedig hirtelen történt minden, még elbúcsúzni sem tudtam.
Pankának kereszteltünk, a pannacotta-ból kifolyólag, a színed volt ilyen. Tágas voltál, nem ismertél lehetetlent, nem létezett olyan dolog és annyi cucc, amit nem tudtunk szállítani veled. Most is inkább a család gyarapodása miatt volt szükség a nagyobb testvéredre, akit engedelmeddel Nagypankának kereszteltünk, így egy kicsi velünk marad belőled.
Sokat voltunk együtt, rengeteg emlék köt össze veled, többek között a két kicsilányunk születésénél is asszisztáltál, a nyaralásainkat és utazásainkat pedig minden alkalommal zokszó nélkül vezényelted le. Elvittél a Csíksomlyói Búcsúba, Olaszországba, az Iszriára, Petit számtalanszor Bécsbe, a rengeteg hazai utazásról nem is beszélve, mégsem panaszkodtál soha. Tegnap előtt nem messze az otthonunktól ünnepeltük dudálással a 150 000.-dik megtett kilométeredet.
Köszönjünk ezt az öt évet, amit velünk töltöttél, remélem szerető gazdára találsz az elkövetkező időkre.
B.






.jpg)
.jpg)