Hogy hívják?

Tanítgatom Julinak a nevét. Eddig ha kérdeztük "Hogy hívnak?" azt mondta Juli. Most megtanulta hogy Juhász Juli. Felbuzdulva a sikeren soroltam a családtagokat. Néhány kör lefutása után kérdezem tőle: -Hogy hívják Aput? Mire a válasz: -Juhász Apu! :))

Kereszttűzben

Nem elégszik meg a mi gyerekünk az egyszerű "Mi ez?" kérdéssel, napjaink kérdések záporában tellnek. Vannak, amiken nem csodálkozom, és előfordul olyan, amit elképzelésem sincs hogy honnan hallott. Ilyenek:

• Mit csinálsz?/Mit csináltál?


• Hova viszed?
  
• Hova mész?


• Ki volt az?


• Ki kopog?


• Itt vagy?


• Mi újság?
  
• Jó volt?


• Ki hív?
  
• Látod?
  

  

Nagyböjt

Pilinszky János: A keresztény dráma „ünnepi hetei” (részlet)

Nagyböjti téma. A keresztény lemondás, a keresztény aszkézis lényege szerint óriási életigenlést jelent, s töretlen, törvényszerű íveléssel robban ki a húsvéti hallelujában! A keresztény húsvét a mindenség legcsendesebb, s leghatalmasabb detonációja, a feltámadt Krisztus, s vele az egész teremtett világ dicsősége és megújulása.
Jézus tanait, az Evangéliumot különben is - csodálatos, rendkívüli, istenien vakmerő összetettség jellemzi. Milyen nehezen lehet megérteni ennek fényében a keresztény gyakorlatot oly sokszor jellemző egyoldalúságokat. Szegényesség, gyanakvás, tétova óvatosság, bizalmatlanság szülöttei ezek, s világok választják el őket Jézusnak mindent zseniálisan lerövidítő, egybemarkoló, villámszelíd természetétől.
Ezekben a napokban, amikor az egyházi év, a keresztény dráma "ünnepi heteit" éljük, tanulságos hát föleleveníteni magunkban e "dramaturgia" főbb vonásait, s természetét, az ujjongás és a bánat elemi erejű színeit, szemben mindenfajta egyoldalú és elszürkítő törekvéssel. És félni se féljünk a maguk elemi erejében fogadni e tiszta erőket, miket Isten az öröklét nyugalmával adagol számunkra, s szinte észrevétlenül a legnagyobb dolgoknak kijáró csendben.

Hattól-hétig (a teljesség igénye nélkül)

Egyedül... Apu, tatajáb (kacsaláb)... lábamat...ó...pelenkát...jajajaj...álmomba csiribiri nasztalma engem … ámomba,hoppá...jóvan...ugráljunk...Olviéééééér táncolok...szia Olivér!...légyszives Olivér...itt vagyunk...focit…..fél pénzem..Juli... elesett...elesett..hííí elesett...tessék...(boci, boci) tarka, (se füle, se) farka... óvatosan...ide teszem...ide tettem...Apu... gumimaci...eldőlt...ójaj...elesett...megint...ó...eldőlt...Olivér eldőlt...buszt...ójaj megint házat...Apu, ide való...bigázunk (búgócsiga)...tessék Apu...elefántos...elefánt...bigabiga... mi ez?...Apu...Anyu...Anya...ez maci...mi ez?...elefánt...ez elefánt...találtam...Apu...nee...Olivér látod?...fölkelt valaki...nézem...ááááá Vakond!...hol van?...nyuszika...itt van!...takaróm...jó lesz

Imádat

Reggel negyed hét tájban jelent meg Juli a szobánkban, reménykedtem még egy kis továbbalvásban, gyorsan elkészítettem a tápszerét, megette, de az alvásból nem kért már.

Helyette viszont szívet melengető módon, legalább 10 percen keresztül a még alvó Apucit nézegette, simogatta, puszilgatta olyan imádattal és gyengédséggel, hogy majd a könnyem csordult.

Megérte

Nem részletezem, miféle érdekes tapasztalatokkal lettem ismét gazdagabb - most a könyvkukacos játék kapcsán - leginkább azért, mert tiszteletben tartom mások döntését, és nem szeretnék senkit megbántani a véleményemmel.
A lényeg, hogy ma megkaptuk az első mesekönyvet. Sikerült megint Julira átragasztanom a lelkesedésemet. Amikor megláttam a postaládában a borítékot, totál izgalommal, már-már ugrabugrálva az örömtől adtam oda neki. Így a kaputól a lakásig levő távon rekordot döntöttünk, miközben csak hajtogatta hogy: -bontsuk, bontsuk, és lelkesen cipelte a küldeményt. Szép kis állatos mesekönyv, középen ablakkal, amin kikandikál a lejjebbi oldalakon lévő állatsereg. Juli megnézegette alaposan, végigkérdezte egyenként hogy: -mi ez? És a matricákra is jutott kellő figyelem, amik a borítékot ékesítették. Köszönjük szépen Tamiéknak! (Alvás után, amikor ránézett a rajztáblára, amire a matricákat ragasztgattuk, mondogatta is: - köszönöm, Tamara!)
Amikor belekerültünk ebbe a játékba, már akkor is úgy éreztem, hogy ha netán úgy alakulna, hogy egyetlen könyvet sem kapunk, én akkor is örülni fogok, és megérte átvennünk a stafétát, mert mi elküldtük a csomagot a soron következő kislánynak, és remélem legalább olyan örömet okoztunk vele, mint nekünk fog az, akinek mi vagyunk az "áldozatai".

Fogadalom

Bár az újévi fogadalmak ideje jó másfél hónapja elmúlt, én azért a mai napon ünnepélyesen megfogadom magamnak, hogy a jövőben többé nem gyűjtöm össze a vasalatlan ágyneműt, hánykolódva hónapokon keresztül a kosárban, hanem azon melegében, ahogy leszedem a szárítóról, kivasalom, összehajtogatom és a helyére teszem.
Tisztelettel kérek mindenkit, aki ezt a postot olvassa, hogy ha mondjuk egy 10-es skálára gondol, maximum csak hármasig akadjon ki azon, hogy én ilyesmivel múlatom az időmet, egész egyszerűen úgy érzem nem tehetek róla, talán valami genetikai kód lehet az oka, és bár a tevékenység maga nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, arra képtelen vagyok, hogy a huzatot gyűrötten húzzam az ágyneműre.

Egyébként pedig felfedeztem néhány előnyét is a vasalásnak:

• Remekül el lehet merülni a gondolatainkban, melynek következményeként született az én esetemben például néhány bejegyzés.
• Tök jól befűti a lakást, tehát költségcsökkentő hatása van ha feltételezzük, hogy a villany olcsóbb mint a gáz, márpedig tudomásom szerint, bár nem nagyon foglalkozom a számláinkkal, kevesebbe kerül.
• Valamint imádnivaló a friss vasalt ágyneműhuzattal ellátott ágyba heveredni a vasalatlannal szemben.

Mi lehet?

Reggel óta eléggé fáj a hasam. Még az elviselhető kategória, alul, a derekamra is kisugárzik. Három dolog lehetséges:

1. Ismét csúcsot döntök, és meglesz az eddigi legrövidebb ciklusom (már amióta jegyzetelem)
2. Most van pé-m, akkor viszont elég nagy a csúszás ellenkező irányba (elvileg 15-én kellett lennie)
3. Beágyazódás - aminek viszont még nem kéne lennie

Tudom, türelem.......

Tegnap:

Juli: -Anya, micsinász?

Én: -Elrámolom az edényeket.

Juli: -Jóvan.

Végre havazik

Úgy tűnik, hogy keresztülhúzza az e heti időjárás a tervezett csavargásainkat, de most kivételesen nem bánkódom annyira, ugyanis végre valahára igazi, tapadós, hóembertépítenivaló, szánkózásraalkalmas hó hullik tegnap este óta mifelénk.
Még tavaly november eleje táján volt egy kisebb erőlködés Holle anyó részéről, amikor is nagy lendülettel előbányásztuk Dédike pincéjéből Titi rég nem használt szánkóját, ami azóta is a bejárati ajtó mellett várta türelmesen, hogy tizeniksz év után ismét rápattanjon egy pajkos kisgyerek. Én a reggeli ébredéskor már – ami megjegyzem, hosszú idő óta a legkésőbbi a maga nyolc órájával – lázban égtem, és sikerült Julira is ráragasztanom az izgalmamat, úgyhogy tíz óra tájban kezdtük szedni a sátorfánkat, ami azt jelenti hogy fél tizenegykor léptünk ki az ajtón teljes menetfelszerelésben.
Az alváson és ebédelésen kívül a napunkat gyakorlatilag a hóban töltöttük. A kezdeti kétkedés után Juli alaposan belevetette magát a hó nyújtotta örömökbe, a szánkózáson kívül építettünk hóembert, akit keserves zokogás árán hagytunk az udvaron (meglepve olvasom hogy Szonja is gyengéd érzelmekkel viseltetett irányában), hógolyóztunk, és persze bandáztunk a jól megszokott tagokkal.

És egy kis szösszenet a nap végére Julitól:
Fürdés után törölgeti Apa, közben a köldökéhez nyúlkál és így szól: -köldök szülinapot! :))))

Citromos álom

Az nlc-n (hol máshol) találtam erre a receptre. Régóta szemezek vele, ma megcsináltam végre. Nagyon finom, és kb. 15 perc alatt készül el.

25 dkg cukrozott tetejű babapiskóta / ez jobban puhul.../
1/2 l tejföl
1/2 l tejszín
2 db citrom
12 ek. cukor
1 vaníliás cukor

A tejfölt habosra keverjük a kétféle cukorral, belekeverjük a citromok reszelt héját és levét, én még beletettem egy negyed kilós túró felét. A tejszínt kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a citromos krémbe. Egy jénai tál alját kirakunk babapiskótával, rákenjük a fele krémet, majd ismét egy sor piskóta jön és a tetejére simítjuk a maradék citromos krémet. Citromgerezdekkel és levélkével díszítjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Közkívánatra

Méghogy aludni

A napunk reggel fél hétkor indult azzal, hogy Juli jelentkezett a szobánkban. Először naívan azt gondoltam hogy gyorsan magunk közé fektetem és a gyors hajnali tápszeradag legyűrése után hagy még nekünk egy órácskát a pihenésre. Esze ágában sem volt, rögtön miután üres lett a cumisüveg, tepert kifelé a jól megszokott „mehetünk” csatakiáltással. Én maradtam még röpke fél órát az ágyban, Apa kiment vele a nappaliba a kanapéra és így próbáltunk még szunnyadni picikét a szokásos BBC Prime-os Boogie Babies és legócsörgés zajának közepette.

Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy Juli a hajnali kelés miatt már délben az álmosságtól aléltan landolt a kiságyában, leszögezem, hogy nem. Fél háromig küzdöttünk felváltva, néha higgadtan, majd kicsit erélyesebben. Nagyjából mindent kitalált, hogy ne kelljen aludni. Többek között két tányér levest evett meg és jó adag másodikat. Alapesetben alvás után ebédel. Aztán föladtuk, és úgy gondoltunk elindulunk a délutáni túránkra, nevezetesen az Ikeába, megbízásból. Mindenki kész, Juli fölöltöztet, kisszéken ücsörögve várja az indulást, és akkor mire leszünk figyelmesek? Na mire? Félkómás állapotban bólogat a lányunk, szemét alig bírja nyitva tartani, azt is csak azért sikerül, mert mászkálunk és beszélünk körülötte. Készült videó is az eseményről, de olyan szintű vihogást rendeztem alatta, hogy nem szívesen teszem közkinccsé. Emlékszem egyszer Titi is produkálta ezt, az etetőszékben evés közben. Én tettem-vettem a konyhában, mire odafordultam megnézni miért van olyan csöndben a gyerek, már a tányérba lógó fejjel mély álomba zuhant.

Persze a kocsiban ájulat, gyors Ikeakörbeszaladás, aminek azért van kézzel fogható eredménye, a szép kis piros sátor (bocs Lucaanyu, de ez kisebb mint a Tiétek), amiben Apának volt kötelező fetrengenie fél délután parancsra, aztán egy szőnyeg, ami nem túl passzentos a szobába, de azért szép, és a nagynénémék Jökkmokk-ja, amiért mentünk. És ott maradt a polcos elem, a kisasztal a székekkel, a vonathoz a pótsínek, a kisjátékpoharak, a kisjátéktányérkészlet, a kisjátékevőeszközkészlet......... Áprilisi szülinapig kibírom valahogy.

Egyébiránt pedig Valentin-nap van, öreg házasokhoz méltón nem leptük meg egymást, vettünk egy imádnivaló svéd mandulatortát és egy üveg rosét, ez tökéletes páros nálunk az ünneplésre.

Családi függőségek

Csigacsaj kíváncsi a függőségeinkre. A helyzet nem annyira siralmas nálunk egyrészt azért, mert jókat kell gondolkoznom rajta, hogy össze jöjjön az öt, másrészt pedig szinte teljesen azonosak a függéseink, mint a Csigacsaládnak, ebből pedig azt a következtetést vonom le, hogy ezek csak amolyan átalgos függőségek lehetnek, tehát nem komoly a baj. De játék, és én szeretem ezeket a mókákat még mindíg (függőség), így folytatom a láncot. Maradok a Csigamama általi rendhagyó módnál, sőt, még annál is nagyobbat változtatok, és megpróbálok a család összes tagjának rigolyáiról írni. Remélem nem lesz belőle botrány.

Juli:

- cumifüggő - nagy bánatomra sokszor igényli
- gyerek-, és társaságfüggő
- állatimádó -legyen az bármilyen, bármekkora
- vízfüggő - sajnos az uszodától meg lett fosztva egy jó ideje, egyelőre marad az esti pancsi
- tévé-, és dvdfüggő - :(((( - nagyon nehéz elérnem, hogy kikapcsolt állapotban legyen a tévé, reményeim szerint ez a jó idő beálltával változni fog. A dvd gombjainak nyomogatása iránti szenvedély az utóbbi időben javuló tendenciát mutat.

Titi

- szintén állatfüggő
- Olivérfüggő -bizony, több mint két éve. Lassan tényleg elhiszem hogy egymással fogják leélni az életüket
-cipő-, táska-, és ruhafüggő - bocsánatos bűn egy fiatal lánynál
-vásárlásfüggő – tökéletesen darálja be a fogyasztói társadalom

Apa (képtelen vagyok a sor elején kezdeni, valami orbitális zűrt okozhattam a rendszerben)

- rendmániás – de még kezelhető mértékben
-Juliimádó – rettenetesen büszke és elfogult, de hát ki csodálkozik ezen? (én nem)
-Fradifüggő – egy kezem elég, hogy összeszámoljam hány meccs zajlott nélküle határon innen és túl, mióta ismerem. Azelőtt pedig szerintem még kevesebb
-munkamániás – jaj! Reménykedem, hogy nem olvassa

Én

-családfüggő - élni sem tudnék nélkülük
-kávéfüggő – enélkül sem
-internetfüggő – talán
-gyerekmániás – imádom a gyerekeket. Az egyetlen dolog, amit másképp csinálnék, ha visszaforgathatnám az idő kerekét, hogy pedagógus lennék. Leginkább óvónéni.
-könyv-, és olvasásfüggő – emiatt kicsit haragszom az internetre, hogy elveszi az olvasnivalóimtól az időt

Konkrétan nem adnám tovább a láncot, akinek kedve tartja, játsszon velünk! A játék lényege egész pontosan, hogy soroljuk fel öt függőségünket.

Your rainbow is shaded yellow.

 

 

 

 

 

 

 

What is says about you: You are a joyful person. You appreciate optimism. You're good at getting people to like you.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Az előbbi percekben........

...ülünk a kanapén, vágom Juli lábáról a körmöt.


Juli: -Jaaaj, de széééép..........valaki!

Én: -Ki szép?

Juli: - A Juca (Luca).

:)))))

Hagymaleves

Édesapa életének első hagymalevese olyan szinten sikeresen debültált, hogy a kicsilánya kétszer kért belőle repetát. Be kell látnom, tényleg nagyon

finom lett.

Költemény

Adva van a két kedvenc dalocska, nevesül a:

Mókuska, mókuska felmászott a fára
Leesett, leesett, kitörött a lába
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg
Huncut a mókus, újra fára megy.

És az:

Egyszer volt egy kemence
Belebújt a kis Bence
Kormos volt a kemence
Kormos lett a kis Bence

Ránézett a mamája
Nem ismert a fiára
Becsukta a kemencét
Jól elverte kis Bencét.

És akkor ebből a Juliverzsön:

Mókuska, mókuska felmászott a fááááára
Leeset kitörött a jáááááááááába
Dotor bási ne gyógyícsa meeeeeg
Huncut a Bence.......
Hazamentek :)))))))))

Felvillanyozta ezzel az amúgy nagyon-nagyon szomorú napomat.

Heléna cumija

Ami tulajdonképpen nem Helénáé, mert ő alapesetben nem cumizik, Julitól irígyellte el, így adtam neki egyet a forgalomból kivontak közül, amik azért lettek likvidálva, mert teljesen más formátumúak, mint a használatban lévők, Julinak valamiért nem kellettek.

Kedden volt a vendégünk Ingrid és Heléna, azóta a lányom ha ráakad úton-útfélen a cumira, rögtön szajkózni kezd: -kié? Mire én: -Helénáé. Juli:- Bínáé (így hívja, bár néha már eljutottunk a Belénáig is), itt hagyta, vigyük, sajnos. Ezt naponta ötször. Mély nyomot hagyott benne a kis szöszi a szó szoros értelmében, amit Apa az esti fürdésnél fedezett fel a vállán :)).

Türelem babát terem

Beszéltem ma az orvosommal, megnyugtatott, hogy a nem kicsit kicsapongó ciklusaim még normálisnak mondhatók, ha gondolom, csinálhatunk egy hormonvizsgálatot, de ő azt tanálcsolja, várjunk még két hónapot, aztán térjünk vissza a témára, ha változatlan a helyzet. Olyan nehéz türelmesnek lenni. Most nem is tudom hogy örüljek-e, hogy az események lelassítják alaposan számomra az idő múlását. Egy biztos, hogy az utóbbi hetekben nem nagyon mondogatom hogy "rohan az idő".

"A türelem és a kitartás elsajátításához mindenekelőtt két dologra van szükség: türelemre és kitartásra."

Mondom, mondom fordulj ide mátkám asszony

Elmaradt játékok

Nem tudom melyik jutott volna el hozzánk és melyik nem, de én bizony játszok. Továbbadni nem fogom, mivel réges-régen körbementek már az ismerőseim között. Csak úgy, mert még mindig szeretem ezeket a játékokat, és hogy ki nem maradjak.

1. Emlékezzünk

Szinte az összes családi nyaralásunk sátorozás volt. Eleinte a Balaton-szabadi sóstói kampingben, majd később Agárdon vertünk tábort. Apukám a napok legnagyobb részét pecázással töltötte, gyakran még az ebédet is odaszállítottuk neki. Nekem is volt külön pecabotom, de én jobban szerettem a tó partján hálóval fogdosni a kishalakat. Mikor már nagyobbak voltunk, Ludi is eljöhetett velünk,nyolcadikban pedig már elengedtek minket egyedül kóricálni az „éjszakába” szigorúan tízig. A következő nyáron már kettesben sátoroztunk, elég csúfos vége lett, az első éjszakán úgy beázott a sátor, hogy egyetlen ruhadarabunk nem maradt szárazon, úgyhogy egy éjjeli vonattal haza is utaztunk.

Anyai nagymamámék egy időben Ladánybenén laktak egy óriási tanyán. Öt-hat évesek lehettünk akkor és nyaranta oda gyűltünk az unokatestvéreimmel. Nagyon szerettem ott lenni. A ház mögött hatalmas barackos húzódott, ahol degeszre tömhettük magunkat gyümölccsel, oldalt erdő, ahol indiánost játszottunk, elöl pedig egy eperfa, amit muszáj volt mindennap megmászni. Egy ócska bádogkádra emlékszem még a kertben, amiben nagy fürdéseket rendeztünk. Tejért minket küldött a nagymama egy másik tanyára, poros földúton kellett menni nagyon sokat, egy bádogkannát nyomott a kezünkbe, emlékszem a zörgésére, ahogy lóbáltuk. Egyszer hazafelé az unokabátyámat megharapta egy kutya, kórházba került és összevarrták a sebet a lábán. Pár évvel később egy napon összetűzésbe keveredtem a mamámmal, mert ő azt állította hogy az apukám negyven éves, én pedig szentül hittem hogy még csak 37, ettől annyira szomorú lettem, hogy átsírtam a délutánt.

Másik nagymamám egy általános iskolában volt gondnok. Ott is laktak az épületben. Imádtam ott lenni. Folyton ücsörögtem vele a portán, és engedtem be az embereket az ajtón, amihez egy gombot kellett nyomogatni. Néha délután kinyitottak nekem egy termet, ahol rajzolhattam a táblára, vagy bemehettem a tornaterembe ugrabugrálni. Hatalmas kazán volt a pincében, ahová a papám vitt le néha, eléggé féltem. És volt egy udvar is, ahol rengeteg galamb tanyázott, és jó volt ott labdázni, mert a házfalak hangosan visszaverték a labdapattogás hangját. A konyhában pedig óriáskondérokban rotyogott a nebulók ebédje. Nagyon kiváltságosnak éreztem magam, mindenhova bemehettem, a tanárnénik, és tanárbácsik folyton ajnároztak.

Az általános iskolába a szüleink tornatagozatra írattak. Volt egy felvételi-szerűség, ahol tornagyakorlatokat kellett csinálnunk, és Ludit is meg engem is felvettek az 1T/1 osztályba. Két évig jártunk ide, harmadikban kiválogatták a két tornatagozatos oszályból a „selejtet”, akikből lett a 3.e. Mi is ide kerültünk. Világéletemben utáltam a tornaórákat, és a mai napig képtelen vagyok átugrani egy szekrényt vagy akár felmászni a kötélre.

Az öcsém pont akkor született, amikor iskolába kerültem, ezért én nem lettem napközis. Folyton irigykedtem azokra, akik oda járhatnak, és otthon addig-addig könyörögtem, amíg legalább menzás lehetettem. Boldogság volt az első kajajegyeimmel viharozni a étkezde felé.

Egyszer én is elmentem nyaralni Ludiékkal Balatonkenesére. Kitaláltuk, hogy a homokban biztos van aranypor. Gyűjtöttünk egy vödörre valót, fölvittük a teraszra, és mindenféle praktikákkal próbáltuk kinyerni a kincset. Citromlét öntöttünk rá, rápisiltünk......ilyenek. Nem sikerült.

Felső tagozatosok voltunk már, amikor kitört a farmerkabát láz az osztályunkban. Kilenc lány osztálytársam volt, és már mindenki volt ilyen menő cucca, nekem nagyon nagy könyörgés árán sikerült kapnom. Utána folyton cserélgettük. Legjobban a Manóé tetszett, emlékszem arra is, hogy Németországból kapta, nagyon menő volt.

Első osztályos voltam, amikor Klári néni, a tanítónénik rácsapott a kezemre a vonalzóval. Ehhez semmi mást nem tudok hozzáfűzni, arra sem emlékszem hogy miért kaptam, de nagyon haragutam érte és még a mai napig is „fáj”.

Nyolcadikos voltam, amikor egy óriási tolongás alkalmával rosszul léptem a lépcsőn, és kificamítottam a bokámat. Járógipszet kaptam egy hónapra, és – talán az első két hétben – nem kellett iskolába járnom. Azalatt az idő alatt töménytelen mennyiségű könyvet olvastam el, köztük a Vörös és feketét Stendhal-tól, ami nekem – sokakkal ellentétben - az egyik kedvenc olvasmányom.

A szüleim soha nem fektettek nagy hangsúlyt az ünnepekre, az ajándékozásra és a meglepetésekre. Minden karácsonykor ugyanabba a szekrénybe tették az ajándékokat, és mi pontosan tudtuk, hogy hol keressük, így a meglepetés a fa alatt elmaradt. A karácsonyfánk hosszú éveken keresztül ugyanaz a nem túl méretes műfenyő volt, ugyanazokkal a díszekkel, és nagyon szerettem volna, hogy egyszer legyen egy olyan óriási-igazi fánk, mint Ludiéknak, de apukám hajthatatlan volt, mondván hogy annak hullik a levele. Talán ezek miatt imádok én meglepetést okozni, ajándékot adni és kapni, és megadni a módját az ünnepeknek.

2. Könyves játék

Nem emlékszem a pontos címre, a lényeg, hogy a tavalyi olvasmányokat kell sorolni.
Itt annyiban muszáj módosítanom egy kicsit, hogy csak azt tudom behatárolni, hogy melyik könyveket olvastam Juli születése óta.

-Wass Albert: A funtineli boszorkány - A legeslegfontosabb és legkedvencebb könyv, ami a top 10-es listámon nagyon előkelő helyet folglal mióta megismertem.
-Umberto Eco: A rózsa neve – számomra kiolvashatatlan. Talán kétszáz oldalig küzdöttem, aztán feladtam.
-Szabó Magda: Régimódi történet – beleszerettem a címébe. Sokáig keresgéltem azt a kiadást ami tetszett, nem lehetett akkor kapni, egy antikvár példányt szereztem belőle. Sokkal többet vártam.
-Berényi L. László: Az ember él, és mit sem ért – Ez egy magánkiadású könyv, a szerző maga készítette a kötést és ő is terjeszti. Anyósom a metrón utazva elegyedett szóba az írójával, kellemesen elbeszélgettek és megajándékozta őt egy példánnyal. Természetesen a történet '56 körül játszódik. Érdekes volt olvasni egy teljesen „amatőr” könyvet.
-Puablo Coelho: A portobellói boszorkány – ez is csalódás volt.
-John Steinbeck: Édentől keletre – a másik favorit
-Tracy Hogg, Gary Chapman: Gyerekekre hangolva – nem tudom behatárolni a könyv alapján a lányaimat, de sok mindent sikerült megértenem általa
-Marcus Aurelius: Elmélkedések c. könyvét csak olvasgatom folyamatosan. Picike olvasmány sok bölcsességgel.
-Charlotte Bronte: Üvöltő szelek – ez a regény is az élen végzett. Bár az elején majdnem feladtam.
Talán ennyi.

Hógolyós játék

Juli horoszkópa: Bika
A kiságyából ránk mosolygó, elégedett, az étkezéseket lelkesen fogadó baba minden valószínűséggel a Bika jegyében született. A Bika-bébi imádnivaló. Nagyon fontos neki a testi kontaktus, a simogatás, az ölelés. Ahhoz, hogy meglegyen a biztonságérzete, igényli, hogy babusgassák, dédelgessék. Mindezt rendkívüli kedvességgel képes meghálálni. A családi atmoszféra megadhatja neki az érzelmi biztonságot, kielégítheti szeretetéhségét. Nem szereti, ha hangosan szólnak hozzá, ő ugyanis az igazi csendes, nyugodt családi harmóniát kedveli. Fontos számára a precíz időbeosztás, az, hogy tudja, a dolgok mindig a meghatározott időben történnek. Nincs ínyére például, ha nem cserélik ki azonnal a pelenkáját, mihelyt szükségessé válik, ha szülei folyton ide-oda viszik magukkal, vagy ha mindig más vigyáz rá. Egy esetleges válás, költözés, vagy egy kistestvér születésének élménye ugyancsak feldúlhatja lelkivilágát. Különösen akkor, ha minden előkészítés nélkül értesül a fejleményekről, ha kész helyzet elé állítják, ha nincs elegendő ideje arra, hogy gondolatban megbarátkozzék az új helyzetekkel. Kis arcán fények gyúlnak ki, ha valaki törődik vele, de egyedül is nagyon szeret üldögélni, játszani. Makacs, konok természet, s ha kiborul, nehezen lehet megnyugtatni. Kényes a ruháira, az ágyára, a játékaira. Szereti a kellemes tapintású játékokat. Kedvenc szőrmeállatkáját szívesen hurcolja magával mindenhová, mivel az ismerős tárgy jelenléte megnyugvással tölti el a sok bizonytalansággal, váratlan helyzetekkel is fenyegető külvilágban. Szereti a hasát, igényli a jó ételeket. Olykor mohónak bizonyulhat, két étkezés között is nyaggathatja környezetét valami finom ennivalóért, ezért szülei tartsanak készenlétben számára egészséges nassolnivalót, például gyümölcsöt. Meglehet, kissé késve tanul meg járni, ám ennek nincs más oka, mint hogy túl kényelmes; lusta mászni, nem beszélve a járásról. Ennek ellenére a Bika kisbaba gondozása csupa öröm és élvezet. A lassú fejlődés alapjában még nem ok az aggodalomra, ha tanul valamit, azt alaposan teszi, és egyszer és mindenkorra elsajátítja.

Ez történt a születése napján:
Egy fájások, és az azok közti szünetek méricskélésével tellt éjszaka után, amikor reggel felébredtünk apa megreggelizett, elkortyolgatta a teáját, és úgy döntöttünk irány a kórház. A lehető legjobbkor érkeztünk, Juli pedig nem sokat váratott magára, néhány óra múlva a karjainkban tarthattuk.
Egyébiránt semmi érdekes hírre nem bukkantam ezen a napon.

Ezen a napon született:
1799- ben Táncsics Mihály – író, politikus
1814-ben Egressy Béni - zeneszerző
1816-ban Charlotte Bronte – angol írónő
1926-ban II. Erzsébet - brit királynő
1958-ban Andie MacDowell – színésznő

Ha nyerne a lottón:
Feltéve, hogy lottózna, szerintem sok-sok „tokit” (csokit) és mandarint venne.

Rossz szokása:
Mostanában a hajnali kelés, amit nem könnyű tolerálnom.

Ha koffein:
Nincs kapcsolatban vele.

Kedvenc ruhaszín:
Természetesen a rózsaszín és árnyalatai minden mennyiségben.

Most mi van rajta:
Egy kezeslábas zöld pizsama helyes kis nyuszikákkal.

Ha háziállat:
Kutyaimádó, ahogy a nővére. Bár nem vagyok biztos benne, hogy jobban szereti a kutyákat mint bármilyen más állatfajt.

Ahol tíz év múlva látom:
Pál apostol 12 osztályos katolikus gimnázium hatodik osztálya.

A legutóbbi jó, ami vele történt:
Apa hazajött a munkából viszonylag korán, és együtt autóztunk fürdésig.

Juliszáj

-Köszönöm a reggelit!

Juli: -Sziasztok!
Anya: -Szia, hová mész?
Juli: -Iskolába!

Juli: -Felveszem.
Anya: -Mit veszel fel?
Juli: -Ruhámat.

Anya: -Nézd, Juli, mit hozott Neked a Titi!
Juli: -Ajándékot!

-Szia! Holnap gyere!

-Kitti, rajzoltam Neked!

-Hívom Emőt! (nővérem)

Anya: -Nézzük, most mi következik!
Juli: -Szerintem Elmo.

Juli: -Baba fölvette?
Anya: -Mit vett föl?
Juli: -Zoknit.

Pótolhatatlan veszteségek

Kettőezernyolc november tizenegyedikén írtam utoljára az előző blogba. Nem lehet pótolni azt a több, mint két és fél hónapos lemaradást, ami alatt nem születtek bejegyzések. Nem sorolok okokat, örülök, hogy végre sikerült összeraknom az új oldalt, most eléggé doppingol a dolog, hogy idáig eljutottam, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

Rövid összefoglaló az elmúlt hónapokról:

-Az ünnepek remekül telltek, csodás karácsonyfát sikerült beszereznünk, az ajándékoknak sikerük volt, a menük és a sütemények szerintem idén lettek a legjobbak. Volt meghitt családi szentesténk, vendégfogadás és vendégvárás, egyedül csak a hóesés elmaradása miatt lehetett hiányérzetem. Juli nem rajongott idén sem a feldíszített fáért, könyörögni kellett neki, hogy alvás után jöjjön megnézni mit hozott a Jézuska.

-Az újévet a szomszédban vártuk vidám mulatozással evéssel-ivással, gyereksereggel

-Persze beteg is volt Juli, aminek következménye ismét egy antibiotikum kúra lett, nagyon megviselte szegényt, és minket is. Útálom.

-Megkapta végre a 18 hós oltást, az influenza ellenit, és a Prevenár utolsó dózisát.

-Titi szerintem élete eddigi legjobb félévi bizonyítványát produkálta, hármasnak híre sincs, csak négyesek és ötösök. Nagyon büszke vagyok rá.

-Megépült a játszóterünk. Igaz, hogy még hivatalosan nem adták át, és elég félkész állapotban van, de birtokba vette a gyereksereg.

-Megünnepeltük Peti harmincegyedik és a Nagymamám nyolcvannegyedik születésnapját, én pedig elmúltam 34 éves. Ebből az alkalomból Juli szájából hallhattam hogy: -Boldog Születésnapot.

-Jöttünk, mentünk, egyszer még csiribirizni is eljutottunk, bár Julinak totál mindegy, hogy hova viszem, egy a lényeg, gyerekek között legyen, ennél nagyobb boldogsága továbbra sincsen.