Reggel úgy döntöttem, hogy két, négy fal között eltöltött nap után elmegyünk buszozni és nézelődni egy kicsit. Fél tíz körül indultunk, a Sugár és az Árkád üzleteinek legnagyobb részét bejártuk. Vettünk egy vezeték nélküli telefont végre – Juli legnagyobb örömére. Mobilon valamiért nem hajlandó beszélni, ez viszont nagyon bejött neki. Sikerül egy csinos őszi cipellőt is beszerezni viszonylag kedvező áron. Hosszú percekig vacilláltam a 23-as és 24-es között, a nagyobb győzött, fogja a lábát rendesen, szerintem nem lesz gond vele, és talán még tavasszal is tudja hordani, nem járunk úgy, mint a nyár elején vett 22-es szandálokkal, amiket augusztus elején már nem bírtam a lábára tuszkolni. Beszereztünk még két kistrikót, és Heléna születésnapi ajándékát, valamint némi szőlőt és húsfélét a piacon. Fél kettő elmúlt mire hazaértünk. Juli a buszon elszendergett, nem is ébredt fel, míg hazatoltam. Fölhoztam a lépcsőn a csomagokat, utána Julit, majd a babakocsit. Persze mire fölértünk megébredt, és már nem is akart visszaaludni. Ilyen esetekben nagyon elég szokott lenni az a csekélyke alvás amire elszenderedik. Itthon kirámoltam a csomagokat, összedugaszoltam az új telefont, és nekiálltam letörölgetni az étkezőasztalt és a székeket, mert előző nap kimostam a párnákat és nem akartam a piszkos bútorra visszatenni, na meg amúgy is ráfért. Elmosogattam. Kihúztam az asztalt, mögötte is kitakarítottam alaposan, aztán az egész lakást összeporszívóztam és fölmostam. A szőnyegeket kiráztam. Titivel fölvittük a padlásra a holmikat, amiket az előző napokban szelektáltam ki. Közben főztem némi tésztát az előző napi brassóihoz ebédre. Ismét elmosogattam. Leszedtem a ruhákat a szárítóról. Este hétkor leültem, hogy a Vacsoracsata alatt eszem én is egy kis „ebédet”. Közben Julival Anna, Peti és Gergőztünk. Fél nyolckor közölte, hogy aludni megy. Gyorsan levetkőztettem, hogy lezuhanyozunk. Jó pár perc hajkurászás után sikerült a kádba tennem, gyors tusolás, törölközés, pizsama, vitaminok, tápszerkészítés. Kint a kanapén itta meg, közben ismét meseolvasás. Itt is akart aludni, nehezen tudtam rávenni, hogy az ágyába menjen. Bementem én, és úgy csináltam mintha aludnék. Jött is utánam, és ahogy ugrott egy hasast az ágyba, az egész nap elfogyasztott élelem plusz a tápszer az ágy közepén landolt. Megijedt szegény és keservesen sírni kezdett. Kihurcoltam a fürdőszobába, letörölgettem, átöltöztettem. Lehúztam az ágyneműt, és fél kilenc ide vagy oda, beraktam a mosógépbe egy rövid programra. Végül mégis itt kint a kanapén aludt el. Én is. Ekkor telefonált Peti, hogy kicsit késik. Fölkeltem, átvittem Julit az ágyába, kiterítettem az ágyneműt és lefeküdtem aludni.
Kimerített ez a nap, volt pár pillanat amikor a sírás határán álltam. Tudom azt is, hogy vehetném lazábban a dolgokat, de nem megy. Elkapott a fészekrakási láz is, nem bírok magammal, muszáj hogy rend legyen, legalábbis amennyire az energiám engedi. Gyűlölök panaszkodni, nem is akarok, egyszerűen ez most kikívánkozott.
Van jó hír is azért. Megvan Borcsi kis bölcsője, ami a mi szobánkban lesz, és volt itt az asztalos, már hozta is a polcokat a szekrényekbe, úgyhogy a ma délelőtt program polcfúrás és szekrényrendezés, hogy jövő héten végre nekiállhassak a kisruhák rendbetételének. Asztalosunk csinál pelenkázót és ágyneműtartót is, úgyhogy beindult végre a készülődés :).
Voltam vérvételen, az eredményért még nem voltunk, M. doktor egy hétig szabadságon van, majd csak jövő hét végén tud uh-ozni. Lassan minden vizsgálathoz egy hetet kell rá várnom. Ez szintén nem dob föl annyira.
