Ezúttal a streptococcus. Mire is számíthattam volna...... Szokjak hozzá, hogy minden leletem pozitív? Nincs túl jó kedvem megint. Persze hazafelé az autóban megfogadtam, hogy nem nézek utána, maradok boldog tudatlanságban, de nem sokáig bírtam, hogy ne írjam be a gugliba. Kár volt, tudtam. Remélem figyelnek még mindíg odafönt ránk, és ahogy eddig is, egyengetik az útjainkat.
Eredetileg a szülőszobán derült volna ki a dolog, a Bajcsyban az a szokás, hogy oda viszik az eredményt, de M. doktor javasolta, hogy kérjem ki, jobban szereti ha a kezében van, és nem az utolsó pillanatokban kell keresgélni. Ma ctg-re és vérvételre voltam hivatalos a kórházba, így ottjártamkor elkértem az eredményt. A szülőszobán azt mondták, ilyenkor az az eljárás, hogy két adag antibiotikumot kell kapnia a kismamának 4 óra különbséggel, úgyhogy ne habozzak bemenni, ha úgy érzem közeledik a szülés. Julival nagyjából két és fél, három órát voltunk a kórházban, mire megszületett. Ha nem lesz meg a négy óra, akkor sajnos Borcsit fogják szurkálni. Ezután azon fogok rimánkodni, hogy nehogy gyorsan történjenek a dolgok. Arra gondolni sem akarok, hogy milyen következményei lehetnek, ha végül mégis eljut hozzá a fertőzés.
Azon túl, hogy megint halálra izgulom magam, úgy gondolom, hogy jobb hogy tudom az eredményt, mert eredetileg úgy terveztem hogy az utolsó utáni pillanatban fogok a kórházba érkezni. Így viszont az is lehet, hogy néhányszor feleslegesen is zaklatni fogom a szülőszoba dolgozóit. A többit pedig nincs más lehetőségem, a sorsra bízom.