Ikea-para

Valamelyik nap lelkesen kitaláltam, hogy rendezzük át a szobánkat, leginkább azért, mert azon a falon, ahol az ágyunk volt, érezhetően áradt be a hideg. Tegnap délelőtt Peti neki is állt, hogy valóra váltsa a kérésemet, néhány perc múlva már tudtam, hogy inkább a nyelvemet kellett volna elharapnom, mint megkérni erre a feladatra. Ugyanis ahogy elmozdította a szekrényt, az egész szinte ripityára esett. Itt most persze jön a tanulság, hogy olcsó húsnak híg a leve, nagyakciósan vettük a Kikában, körül-belül egy éve. Szegénykém nagyjából egész nap kínlódott vele, hogy valamennyire rendbehozza, mielőtt elindul Botiapu szülinapi meglepetés parijára, akit ezúton köszöntünk szeretettel. Szóval nem sikerült visszacsinálni az eredeti állapotot, így nagy örömömre a 2010-es évet - ha már új mosógépet nem kell vennünk, megúsztuk cirka 6000,-Ft szervízdíjjal - szekrényvásárlással kezdhetjük.

Így ma reggel gondoltunk egy merészet, és elautóztunk az Ikeába kétgyerekestül. Ez sem bizonyult jó ötletnek. Tömegnyomor volt (én a hétköznap délelőtti látogatottsághoz vagyok szokva), és kis Borika nagyjából az egész túrát végigbömbölte. Menekülhetnékem támadt haza. Szeretem az Ikeás cuccokat, de szekrény és gardrób terén nagyon győzködnöm kell magam, hogy tetszen a kínálat, nem beszélve az árakról. Én jobban preferálnám a jól bevált asztalosunkat, aki gyakorlatilag az egész lakásunkat berendezte, teljesen az én elképzeléseim szerint.

És hogy a gyerekekről is szóljon ez a post, Juli a következő főzőcskés műsort prezentálta nekünk hazafelé az autóban:

-Először belelógatjuk a macit a tojásba, megforgatjuk, és kész is van a sült maci. Megharapom a popóját" )))

Alakulunk

Nagyon sok minden történt az utóbbi bő egy hónapban és szomorkodom miatta, hogy nem tudtam lejegyezni. Kevésnek bizonyult az időm és az energiám a két kiscsaj mellett még a blogírásra, ami viszont azért kicsit jobb talán, mert így nem panaszkodtam sokat - legalábbis itt - Borcsikára. Bizony megterhelő időszak volt, kevés pihenéssel és alvással. Mára látok reményt némi napirend kialakulására, ami lehetne ugyan kicsit emberibb, de így is nagyon örülök neki, főleg, hogy a kisBori magától alakította.

Reggel hétkor szinte együtt kelnek a lányok, a délelőttünk első fele punnyadással telik, Juli tévézik (pirulós), a Disney csatorna lett most a sláger, Miki egér játszótere és Many mester a kedvenc. Közben reggelizünk, Borival a nyakamban, aztán egy jó fél órás program, mire felöltözünk mindnyájan és elindulunk levegőzni. Már ha az idő engedi. Pedig ez egy nagyon fontos momentum a  fix napirendben, mert a picilány általában csak a séták alatt alszik el úgy, hogy ez lesz a nap egyetlen huzamosabb alvása. Fél tizenegy körül vagyunk az utcán. Juli jobb időben a Jézuskától kapott piros biciklijével száguld velünk a kisboltig (mellesleg nagyon ügyesen, első perctől tudja tekerni és kormányozni), ahol a napi vásárlásunkat is megejtjük. Hóesésben nehezebb eljutni bárhová, mert azonnal beleveti magát a hóba, és hosszú perceket tölt azzal, hogy benne fetreng. Volt olyan, hogy szinte négykézláb tette meg a fél utat, nem tudtam kiimádkozni a hóból. Legkésőbb délre itthon vagyunk. Akkor Juli rögtön aludni megy nagyon ügyesen, magától. Bori pedig föl sem ébred, így hordozóstul, sapkástól, overálostól berakom a mi szobánkba, és így alszanak mindketten két és fél-három órát. A házimunka lényege ebbe az időbe belefér. Ébredés után ebéd, és itthon várjuk, amíg a család többi tagja hazaérkezik. Borcsi ilyenkor már csak kézben, de legalábbis közöttünk van, néha elbóbiskol szigorúan a karunkban, és ha lerakjuk ki is pattannak a szemei. Este fél nyolc tájban már sírós-nyűgös a hangulata, fürödni kell vinni (imádja), majd evés, és (bizony-bizony) berakom a kiságyba, és magától elalszik. Közben Juli is fürdik apával, jó esetben vacsora, mesélés, és kilenc körül ő is bevonul a szobába. Bori éjjel 12 körül ébred, akkor átviszem hozzánk (pontosabban hozzám, Peti még mindíg kint), onnantól nagyon nyugtalanul alszik, izeg-mozog, nyögdécsel ezerrel, még mindíg nem tudtam kideríteni miért lehet ez. Általában reggel hétig még kétszer szopizik, és nagyon keveset alszik. Ez az, amin jó lenne valahogy változtatni, de azt gondolom, erre csak Bori képes, addig várok türelmesen.

A tejem kevés, talán még pont elég, pótoltam már párszor, de minimálisakat kér csak. Egyébként cukorfalat, már sokat nevetgél és gagyarászik. Jóval világosabb haja lesz mit Julinak és a szeme is szürkés-kékes.

Juli kistündér, semmilyen féltékenységről, extrahisztiről, egyáltalán bármiféle változásról a személyiségében nem tudok beszámolni. Zökkenőmentesen elfogadta, hogy Bori van, igaz, sokat nem foglalkozik vele, éli a maga kis világát. Itt tartunk most.....

Akarokakarokakarok ezután többet írni........

Borbála-nap

A Borbála magyar női név a görög Barbara név átvétele. A fejlődés a Barbára – Borbára – Borbála alakokkal ment végbe.

Névnapok: december 4. Borbála, Biri, Bora, Bori, Boris, Boriska, Borka

A Borbála-napon vágták a borbálaágat. Az ország egyes vidékein cseresznyefaágat, máshol kilencféle gyümölcsfa ágát vagy orgonabokor ágat tesznek vízbe. Ha karácsonyra kivirágzik, akkor az azt jelenti, hogy az újévre férjhez mennek a lányok.

A Borbála 16-18. században rendkívül gyakori név volt, 1967-ben 150-en kapták ezt a nevet.Az 1990-es években már ritka, a Biri, Bora, Bori, Boris, Boriska, Borka nevek szórványosan fordultak elő. A 2000-es években a Borbála a 73-88. leggyakoribb női név, a többi nem szerepel az első százban.
 
Híres Borbálák, Birik, Borák, Borik, Borisok, Boriskák és Borkák

Cillei Borbála magyar királyné

Brandenburgi Borbála magyar és cseh királyné, II. Ulászló 1. felesége

Csuha Borbála színésznő

Palotai Boris írónő

Péterfy Borbála

Szent Borbála, a bányászok, tüzérek és tűzoltók védőszentje

Isten éltessen első névnapodon kicsi Bori!

Oltást kaptunk

Mivel zárt a blogja, nem tudom belinkelni ide Virág barátném véleményét, pedig szóról-szóra megegyezik azzal, amit én gondolok a H1N1-gyel kapcsolatban. Így ha nem haragszik meg, cserébe Juli „sebesség”-éért (ezt majd jól kijavítja ha nem jól írtam) bemásolom azt a néhány mondatot tőle.

„Ellene szól sok minden. Tömeghisztéria? Szerintem igen. A pénzről szól ez is? Igen. Félek hogy elkapjuk? Nem. A veszélyeztetett csoportba tartozunk? Nem. Elkaptunk eddig bármilyen madár-sertés, vagy egyéb influenzát, kergemarhakórt, spanyolnáthát, tífuszt, maláriát, stb? Nem. Véd az oltás a vírus alfajai, mutáns variánsai ellen? Nem. Jövőre is védettek leszünk? Nem. Újra be majd kell adatni? Igen.

Mellette egy dolog szól. Van egy nyolc és félhónapos gyerekünk, akinek a védelméért mindent megteszünk? Igen.”Nálunk természetesen három gyerekről van szó.

Bori kivételével mindannyian átestünk a szúráson. Csak remélni tudom, hogy jó döntést hoztunk.

Kórházas (2009.11.17.-11.20.)

Mivel a fizetős szobák árait néhány hónapja a duplájára emelték, és rájöttem arra is, hogy a nem fizetősek sem hatágyasak, ahogy azt azelőtt hittem, úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk több, mint húszezer forintot pár éjszakáért, hiszen mégsem egy all exclusiv szolgáltatás az sem.

Egy kétágyas szobába kerültem, valóban jóval kevésbé komfortos körülmények közé, de nem bánom most sem, hogy így alakult, főleg, hogy remek szobatársakkal töltöttem azt a pár napot. Átdumált éjszakák, közös szenvedések, amikor együtt nevettünk kínunkban, szoptatási, túlélési tanácsok megosztása különösen a második lánnyal, aki egy nappal szült utánam. Érdekes volt a helyzet, mert ahogy beszélgettünk, sorra derültek ki olyan dolgok, amelyek mindkettőnk sorsában szinte teljesen ugyanúgy alakultak. Napra pontosan egyszerre születtünk, ő a harmadik kisfiát szülte, a legnagyobb egy kamasz, hasonló körülmények között érkezett mint Titi. Az előző kapcsolatai, a férjével való viszony kialakulása…Még a szülésünk is szinte ugyanúgy zajlott és az autójuk is olyan mint nekünk . Nem nagyon tudtunk olyan mondani a másiknak, amire nem az lett volna a válasz, hogy „nekem is”, „én is”. Mintha a Jóisten kétszer adott volna egy sorsot útravalónak, kis eltérésekkel.

Boriról már az első éjszakán kiderült, hogy nem lesz egy hétalvó, mint a nővére. A bent töltött három éjszakából gyakorlatilag kettő és felet ébren töltöttünk, és a nappalok sem nagy alvásokkal teltek. Biztos vagyok benne, hogy közre játszott a nyugtalanságában az is, hogy nagyon nehezen indult be a tejem, egyszer kértem neki tápszert is, mert már nem bírtam nézni, ahogy küszködik szegény. Miután azt megkapta, akkor aludta a legnagyobbat az egész ott tartózkodásunk alatt. A streptococcus eredmény másnap dél körül érkezett meg, és szerencsére pozitív lett, így megúsztuk az öt napig tartó anitbiotikumos kezelést. Nagy kő esett le a szívemről.

Kicsi Juli és Titi, meg persze Apa is minden nap eljött hozzám, és látogatóink is voltak sokan, örültem nekik, kicsit a külvilágot hozták a kórházba. Azt nem tudom eldönteni, hogy Julit mennyire viselte meg a helyzet, egyrészről jött, ment, lefoglalta teljesen Anyósom, Kata és Apa. A kórházba imádott bejönni, Bori annyira nem foglalkoztatta, inkább a folyosón való rohangászás és egy oda kirakott számítógép kötötte le a figyelmét. Engem annyira nem hiányolt, azt hiszem ez a jobb verzió. Másfelől pedig bizony jó pár napig sokat rosszalkodott, nem fogadott szót, a három nap alatt egy percet sem aludt délután, és ezeket nem tudom hova tenni, de gyanítom, hogy csak a nagy nyüzsgés okozta. Mára helyre állt a rend.

Pénteken (11.20.) dél körül jöttünk haza, Titi ebéddel és süteménnyel várt minket itthon.

Bori születése

2009 november 13-án, pénteken M. doktorhoz mentünk a szokásos vizsgálatra, ahol abban állapodtunk meg, hogy következő hét kedden, ha addig nem történik semmi, délelőtt tízre vár a kórházban. Megvizsgálja a méhszájat, és ha kicsit is érettebb lesz az akkori egy ujjnyi állapotnál, akkor – azt javasolta - hogy indítsuk meg a szülést. Ha pedig nincs változás, csütörtökön kell befeküdnöm a kórházba. Elsőre mindkét lehetőség megrémített, de mindenképp a keddi megindítás mellett tettem le a voksomat. Borkámat is megijeszthettük, mert kedden hajnali kettőkor úgy döntött, hogy elindul, és megismerkedik a nagyvilággal. Mikor felébredtem az első fájásokra, természetesen rögtön arra gondoltam, hogy ezek újra a jól bevált jóslók, amik már hónapok óta gyötörnek, reggelre majd szép lassan elmúlnak, és úgy kelek fel, hogy semmi bajom nincsen. Aztán csak nem tudtam vissza aludni. Számolgatni kezdtem a perceket. Szinte pontosan tíz percenként jöttek. Négy óra tájékán már kint sétálgattam a nappaliban, és hébe-hóba elcsíptem néhány öt percest is. Petit nem keltettem fel, mert még mindig nem voltam biztos a dologban. Hiba volt.

Reggel hat körül aztán úgy döntöttem, induljunk előbb a kórházba. Akkor már tudtam, hogy szülni fogok. Peti elugrott anyósomért, aki itthon maradt Julival. Kilenc óra hat perckor értünk a szülészetre. M. doktor már bent volt. Mielőtt megvizsgált, még gyorsan elszaladtam a mosdóba, és akkor távozott a nyákdugóból jókora darab. Három ujjnyi volt a méhszáj. Nyolc óra harminc perckor kaptam meg az antibiotikum első részét. A terv az volt, hogy próbáljuk kivárni a négy órát, nem repesztünk burkot, és lehetőleg fekvő helyzetben próbálok maradni. Tüneményes szülésznőt sikerült kifognom, aki azt mondta, ha tizenegyig bírom, akkor beadja a második adag infúziót, ami tulajdonképpen nem infúzió volt, csak egy lódózisnyi injekció a branülbe, ami nekem egyébként irtó fájdalmas volt, sopánkodtam is még az elején, hogy jobban fáj, mint a szülési kínjaim. Tizenegy előtt tíz perccel nem bírtam tovább, már szinte szünet nélkül jöttek a fájások. Magdika megvizsgált, négy ujjnyi volt a méhszáj, hívta M. doktort, aki közölte, hogy nem tanácsos tovább várni, burkot repesztünk. Jó döntés volt, mert makóniumos volt a magzatvíz. Közben Magdika oxitocint infúziót kötött be, ami harmadszorra szülőknél protokoll. Meglepődtem, és kicsit tiltakozni is akartam, de közben volt egy olyan érzésem, mintha csillapodnának a fájások, így inkább nem szóltam. Pokoli fájdalmaim lettek, amin nagyon meglepődtem, mert Julinál a kitolás már a megkönnyebülést jelentette. Úgy emlékszem, öt tolófájás volt, abból az első háromnál azt hittem végem van. Az utolsó kettő volt a „normális”, amikor már éreztem, ahogy halad kifelé a baba. Tizenegy óra huszonöt perckor született meg Bori 3840 grammosan és 52 cm-rel. Tündéri kis hangon azonnal felsírt. Peti elvágta a köldökzsinórt, kicsit rám tették, majd ment is Apával mosakodni, méreckedni.

Képek itt.

(Kissé megkésett) Gólyahír

Kettőezerkilenc november tizenhetedikén, tizenegy óra huszonöt perckor megszületett Juhász Borbála Zita. 3840 g és 52 cm.

Helyzet péntek 13-án

Dél körül csörgött a telefonom, M. doktor volt, egy másodperc alatt lefutott az agyamon, hogy milyen leletem lehet még, amiről nem tudok, ugyanis utoljára akkor hívott, amikor pozitív lett a kombinált tesztem. Szerencsére csak azért jelentkezett, hogy tudnánk-e 19.00. helyett 15.40.-re menni a rendelésre. Először is javasolta, számoljuk át még egyszer alaposan a dátumokat. Három ultrahang alapján teljesen egyezően megint november 12.-e jött ki a szülés dátumának. A terminus szerinti november hetedikét azért vetette el, mert akkoriban totál rendszertelen ciklusaim voltak, attól sokkal pontosabb a korai ultrahangok alapján számolni. Aztán megvizsgált. Nem sok változás történt  múlt hét péntek óta. A méhszáj ujjnyira van nyitva, de Bori még mindíg fönt van, nem illeszkedett még be a fejecskéje. A doktor véleménye szerint azért, mert valamivel több a magzatvíz, és az akadályozza. Ilyenkor - azt mondta - általában úgy indul a szülés, hogy megreped a burok a nyomástól. Persze ezt rögtön cáfolni tudtam, mert Julinál is sok volt, és burkot repesztett. Mától minden nap vizsgálatra kell járni, egyik nap nst, másik nap uh+flowmetria. Befeküdnöm szerencsére nem kell. Kicsit csalódott voltam, azt hittem, azért lesz valami változás, a szépséges nst-s görbémet is lesemmizte :(. Két lehetőséget vázolt föl.

-Amennyiben keddig nincs változgás, vizsgálatra bemegyek, ha valamivel érettebb a méhszáj, megindítja a szülést. Ő ezt a verziót javasolta, hajlok én is rá, bár nem vagyok híve a mesterséges beavatkozásnak, de így biztos, hogy megkapnám a két adag antibiotikumot, és Borcsika megúszná.

-A másik lehetőség a csütörtöki befekvés. Ha a mészáj még egyáltalán nincs felpuhulva, és még egyáltalán nem érett a szülésre, akkor - azt mondta - nem szeretne beavatkozni.

Nagyon bízom a keddben.

Mai NST

Jelent ez már valamit?????????????

Mi legyen?

Ugyan már, mit is kérhetne az én kisebbik lányom a Jézuskától karácsonyi ajándékba? Na mit?

Hát rugós focit és markolót!