Elmaradt játékok

Nem tudom melyik jutott volna el hozzánk és melyik nem, de én bizony játszok. Továbbadni nem fogom, mivel réges-régen körbementek már az ismerőseim között. Csak úgy, mert még mindig szeretem ezeket a játékokat, és hogy ki nem maradjak.

1. Emlékezzünk

Szinte az összes családi nyaralásunk sátorozás volt. Eleinte a Balaton-szabadi sóstói kampingben, majd később Agárdon vertünk tábort. Apukám a napok legnagyobb részét pecázással töltötte, gyakran még az ebédet is odaszállítottuk neki. Nekem is volt külön pecabotom, de én jobban szerettem a tó partján hálóval fogdosni a kishalakat. Mikor már nagyobbak voltunk, Ludi is eljöhetett velünk,nyolcadikban pedig már elengedtek minket egyedül kóricálni az „éjszakába” szigorúan tízig. A következő nyáron már kettesben sátoroztunk, elég csúfos vége lett, az első éjszakán úgy beázott a sátor, hogy egyetlen ruhadarabunk nem maradt szárazon, úgyhogy egy éjjeli vonattal haza is utaztunk.

Anyai nagymamámék egy időben Ladánybenén laktak egy óriási tanyán. Öt-hat évesek lehettünk akkor és nyaranta oda gyűltünk az unokatestvéreimmel. Nagyon szerettem ott lenni. A ház mögött hatalmas barackos húzódott, ahol degeszre tömhettük magunkat gyümölccsel, oldalt erdő, ahol indiánost játszottunk, elöl pedig egy eperfa, amit muszáj volt mindennap megmászni. Egy ócska bádogkádra emlékszem még a kertben, amiben nagy fürdéseket rendeztünk. Tejért minket küldött a nagymama egy másik tanyára, poros földúton kellett menni nagyon sokat, egy bádogkannát nyomott a kezünkbe, emlékszem a zörgésére, ahogy lóbáltuk. Egyszer hazafelé az unokabátyámat megharapta egy kutya, kórházba került és összevarrták a sebet a lábán. Pár évvel később egy napon összetűzésbe keveredtem a mamámmal, mert ő azt állította hogy az apukám negyven éves, én pedig szentül hittem hogy még csak 37, ettől annyira szomorú lettem, hogy átsírtam a délutánt.

Másik nagymamám egy általános iskolában volt gondnok. Ott is laktak az épületben. Imádtam ott lenni. Folyton ücsörögtem vele a portán, és engedtem be az embereket az ajtón, amihez egy gombot kellett nyomogatni. Néha délután kinyitottak nekem egy termet, ahol rajzolhattam a táblára, vagy bemehettem a tornaterembe ugrabugrálni. Hatalmas kazán volt a pincében, ahová a papám vitt le néha, eléggé féltem. És volt egy udvar is, ahol rengeteg galamb tanyázott, és jó volt ott labdázni, mert a házfalak hangosan visszaverték a labdapattogás hangját. A konyhában pedig óriáskondérokban rotyogott a nebulók ebédje. Nagyon kiváltságosnak éreztem magam, mindenhova bemehettem, a tanárnénik, és tanárbácsik folyton ajnároztak.

Az általános iskolába a szüleink tornatagozatra írattak. Volt egy felvételi-szerűség, ahol tornagyakorlatokat kellett csinálnunk, és Ludit is meg engem is felvettek az 1T/1 osztályba. Két évig jártunk ide, harmadikban kiválogatták a két tornatagozatos oszályból a „selejtet”, akikből lett a 3.e. Mi is ide kerültünk. Világéletemben utáltam a tornaórákat, és a mai napig képtelen vagyok átugrani egy szekrényt vagy akár felmászni a kötélre.

Az öcsém pont akkor született, amikor iskolába kerültem, ezért én nem lettem napközis. Folyton irigykedtem azokra, akik oda járhatnak, és otthon addig-addig könyörögtem, amíg legalább menzás lehetettem. Boldogság volt az első kajajegyeimmel viharozni a étkezde felé.

Egyszer én is elmentem nyaralni Ludiékkal Balatonkenesére. Kitaláltuk, hogy a homokban biztos van aranypor. Gyűjtöttünk egy vödörre valót, fölvittük a teraszra, és mindenféle praktikákkal próbáltuk kinyerni a kincset. Citromlét öntöttünk rá, rápisiltünk......ilyenek. Nem sikerült.

Felső tagozatosok voltunk már, amikor kitört a farmerkabát láz az osztályunkban. Kilenc lány osztálytársam volt, és már mindenki volt ilyen menő cucca, nekem nagyon nagy könyörgés árán sikerült kapnom. Utána folyton cserélgettük. Legjobban a Manóé tetszett, emlékszem arra is, hogy Németországból kapta, nagyon menő volt.

Első osztályos voltam, amikor Klári néni, a tanítónénik rácsapott a kezemre a vonalzóval. Ehhez semmi mást nem tudok hozzáfűzni, arra sem emlékszem hogy miért kaptam, de nagyon haragutam érte és még a mai napig is „fáj”.

Nyolcadikos voltam, amikor egy óriási tolongás alkalmával rosszul léptem a lépcsőn, és kificamítottam a bokámat. Járógipszet kaptam egy hónapra, és – talán az első két hétben – nem kellett iskolába járnom. Azalatt az idő alatt töménytelen mennyiségű könyvet olvastam el, köztük a Vörös és feketét Stendhal-tól, ami nekem – sokakkal ellentétben - az egyik kedvenc olvasmányom.

A szüleim soha nem fektettek nagy hangsúlyt az ünnepekre, az ajándékozásra és a meglepetésekre. Minden karácsonykor ugyanabba a szekrénybe tették az ajándékokat, és mi pontosan tudtuk, hogy hol keressük, így a meglepetés a fa alatt elmaradt. A karácsonyfánk hosszú éveken keresztül ugyanaz a nem túl méretes műfenyő volt, ugyanazokkal a díszekkel, és nagyon szerettem volna, hogy egyszer legyen egy olyan óriási-igazi fánk, mint Ludiéknak, de apukám hajthatatlan volt, mondván hogy annak hullik a levele. Talán ezek miatt imádok én meglepetést okozni, ajándékot adni és kapni, és megadni a módját az ünnepeknek.

2. Könyves játék

Nem emlékszem a pontos címre, a lényeg, hogy a tavalyi olvasmányokat kell sorolni.
Itt annyiban muszáj módosítanom egy kicsit, hogy csak azt tudom behatárolni, hogy melyik könyveket olvastam Juli születése óta.

-Wass Albert: A funtineli boszorkány - A legeslegfontosabb és legkedvencebb könyv, ami a top 10-es listámon nagyon előkelő helyet folglal mióta megismertem.
-Umberto Eco: A rózsa neve – számomra kiolvashatatlan. Talán kétszáz oldalig küzdöttem, aztán feladtam.
-Szabó Magda: Régimódi történet – beleszerettem a címébe. Sokáig keresgéltem azt a kiadást ami tetszett, nem lehetett akkor kapni, egy antikvár példányt szereztem belőle. Sokkal többet vártam.
-Berényi L. László: Az ember él, és mit sem ért – Ez egy magánkiadású könyv, a szerző maga készítette a kötést és ő is terjeszti. Anyósom a metrón utazva elegyedett szóba az írójával, kellemesen elbeszélgettek és megajándékozta őt egy példánnyal. Természetesen a történet '56 körül játszódik. Érdekes volt olvasni egy teljesen „amatőr” könyvet.
-Puablo Coelho: A portobellói boszorkány – ez is csalódás volt.
-John Steinbeck: Édentől keletre – a másik favorit
-Tracy Hogg, Gary Chapman: Gyerekekre hangolva – nem tudom behatárolni a könyv alapján a lányaimat, de sok mindent sikerült megértenem általa
-Marcus Aurelius: Elmélkedések c. könyvét csak olvasgatom folyamatosan. Picike olvasmány sok bölcsességgel.
-Charlotte Bronte: Üvöltő szelek – ez a regény is az élen végzett. Bár az elején majdnem feladtam.
Talán ennyi.

Hógolyós játék

Juli horoszkópa: Bika
A kiságyából ránk mosolygó, elégedett, az étkezéseket lelkesen fogadó baba minden valószínűséggel a Bika jegyében született. A Bika-bébi imádnivaló. Nagyon fontos neki a testi kontaktus, a simogatás, az ölelés. Ahhoz, hogy meglegyen a biztonságérzete, igényli, hogy babusgassák, dédelgessék. Mindezt rendkívüli kedvességgel képes meghálálni. A családi atmoszféra megadhatja neki az érzelmi biztonságot, kielégítheti szeretetéhségét. Nem szereti, ha hangosan szólnak hozzá, ő ugyanis az igazi csendes, nyugodt családi harmóniát kedveli. Fontos számára a precíz időbeosztás, az, hogy tudja, a dolgok mindig a meghatározott időben történnek. Nincs ínyére például, ha nem cserélik ki azonnal a pelenkáját, mihelyt szükségessé válik, ha szülei folyton ide-oda viszik magukkal, vagy ha mindig más vigyáz rá. Egy esetleges válás, költözés, vagy egy kistestvér születésének élménye ugyancsak feldúlhatja lelkivilágát. Különösen akkor, ha minden előkészítés nélkül értesül a fejleményekről, ha kész helyzet elé állítják, ha nincs elegendő ideje arra, hogy gondolatban megbarátkozzék az új helyzetekkel. Kis arcán fények gyúlnak ki, ha valaki törődik vele, de egyedül is nagyon szeret üldögélni, játszani. Makacs, konok természet, s ha kiborul, nehezen lehet megnyugtatni. Kényes a ruháira, az ágyára, a játékaira. Szereti a kellemes tapintású játékokat. Kedvenc szőrmeállatkáját szívesen hurcolja magával mindenhová, mivel az ismerős tárgy jelenléte megnyugvással tölti el a sok bizonytalansággal, váratlan helyzetekkel is fenyegető külvilágban. Szereti a hasát, igényli a jó ételeket. Olykor mohónak bizonyulhat, két étkezés között is nyaggathatja környezetét valami finom ennivalóért, ezért szülei tartsanak készenlétben számára egészséges nassolnivalót, például gyümölcsöt. Meglehet, kissé késve tanul meg járni, ám ennek nincs más oka, mint hogy túl kényelmes; lusta mászni, nem beszélve a járásról. Ennek ellenére a Bika kisbaba gondozása csupa öröm és élvezet. A lassú fejlődés alapjában még nem ok az aggodalomra, ha tanul valamit, azt alaposan teszi, és egyszer és mindenkorra elsajátítja.

Ez történt a születése napján:
Egy fájások, és az azok közti szünetek méricskélésével tellt éjszaka után, amikor reggel felébredtünk apa megreggelizett, elkortyolgatta a teáját, és úgy döntöttünk irány a kórház. A lehető legjobbkor érkeztünk, Juli pedig nem sokat váratott magára, néhány óra múlva a karjainkban tarthattuk.
Egyébiránt semmi érdekes hírre nem bukkantam ezen a napon.

Ezen a napon született:
1799- ben Táncsics Mihály – író, politikus
1814-ben Egressy Béni - zeneszerző
1816-ban Charlotte Bronte – angol írónő
1926-ban II. Erzsébet - brit királynő
1958-ban Andie MacDowell – színésznő

Ha nyerne a lottón:
Feltéve, hogy lottózna, szerintem sok-sok „tokit” (csokit) és mandarint venne.

Rossz szokása:
Mostanában a hajnali kelés, amit nem könnyű tolerálnom.

Ha koffein:
Nincs kapcsolatban vele.

Kedvenc ruhaszín:
Természetesen a rózsaszín és árnyalatai minden mennyiségben.

Most mi van rajta:
Egy kezeslábas zöld pizsama helyes kis nyuszikákkal.

Ha háziállat:
Kutyaimádó, ahogy a nővére. Bár nem vagyok biztos benne, hogy jobban szereti a kutyákat mint bármilyen más állatfajt.

Ahol tíz év múlva látom:
Pál apostol 12 osztályos katolikus gimnázium hatodik osztálya.

A legutóbbi jó, ami vele történt:
Apa hazajött a munkából viszonylag korán, és együtt autóztunk fürdésig.