Pontosan fele annyi éves voltam 17 évvel ezelőtt, mint most. 17 éves. A mai fejemmel felfoghatatlan számomra az a felelőtlenség, amivel éltem az akkori életem. Gondolom hogy számtalan dolog játszott közre benne, a családom nemtörődömségétől kezdve addig, hogy teljesen magamra voltam utalva és dacoltam a világgal. Mikor megtudtam hogy kisbabát várok, akkor is egyedül kellett meghoznom a döntést, vállalom-e hogy megszülessen. Nem voltak kétségeim, a másik lehetőséget azonnal kizártam.
Március 21-ére voltam kiírva, az akkori protokoll szerint be kellett vonulnom a kórházba, nevezetesen az Uzsokiba. Tíz napot töltöttem ott, mire végre Titi úgy döntött megismerkedik a kinti világgal. Halvány emlékeim vannak csak. A szülőszobáról például, hogy amikor bementünk az ajtón, egy vizsgálóba léptünk, onnan nyílt egy nagyobb helység, teljesen egy légtér, öt-hat szülőággyal, amiket oldalról függöny választott el egymástól. Hajnal háromkor kopogtattam azon az ajtón, hogy úgy érzem, folyik a magzatvíz, benntartottak, infúzióban oxitocint kaptam és burkot repesztettek. A szülőággyal szemben a falon egy óra volt, azt bámultam, mert mindig bíztattak, először, hogy délre meglesz a baba, aztán óránként ugyanezzel. Háromkor született. Azalatt ha jól emlékszem hárman szültek meg körülöttem amitől eléggé kétségbe esetem. Nem emlékszem arra, amikor kibújt, csak azt tudom, hogy amíg a szülőszobán voltam, végig bőgtem.
Hamar elrepültek az évek. Amikor az embernek megszületik a gyermeke, elképzeli milyen lesz pár év múlva, óvodásan, majd iskolás korában, hogy milyen kamasz lesz és hogy milyen felnőtt válik belőle. És aztán arra eszmél, hogy már nem csak a lelki szemei előtt látja.
Voltak nehézségek, és tudom hogy millió dolgot csinálhattam volna másképp, az is biztos, hogy ha nem ennyi idősen hozom a világra sokkal jobb édesanyja lehettem volna.
De ha van valami az életemben amire büszke vagyok, hogy – igaz rengeteg segítséggel – de végigcsináltam ezt a 17 évet, és a lányom a legmerészebb álmaimat váltotta valóra azzal, amilyen emberré vált.
Március 21-ére voltam kiírva, az akkori protokoll szerint be kellett vonulnom a kórházba, nevezetesen az Uzsokiba. Tíz napot töltöttem ott, mire végre Titi úgy döntött megismerkedik a kinti világgal. Halvány emlékeim vannak csak. A szülőszobáról például, hogy amikor bementünk az ajtón, egy vizsgálóba léptünk, onnan nyílt egy nagyobb helység, teljesen egy légtér, öt-hat szülőággyal, amiket oldalról függöny választott el egymástól. Hajnal háromkor kopogtattam azon az ajtón, hogy úgy érzem, folyik a magzatvíz, benntartottak, infúzióban oxitocint kaptam és burkot repesztettek. A szülőággyal szemben a falon egy óra volt, azt bámultam, mert mindig bíztattak, először, hogy délre meglesz a baba, aztán óránként ugyanezzel. Háromkor született. Azalatt ha jól emlékszem hárman szültek meg körülöttem amitől eléggé kétségbe esetem. Nem emlékszem arra, amikor kibújt, csak azt tudom, hogy amíg a szülőszobán voltam, végig bőgtem.
Hamar elrepültek az évek. Amikor az embernek megszületik a gyermeke, elképzeli milyen lesz pár év múlva, óvodásan, majd iskolás korában, hogy milyen kamasz lesz és hogy milyen felnőtt válik belőle. És aztán arra eszmél, hogy már nem csak a lelki szemei előtt látja.
Voltak nehézségek, és tudom hogy millió dolgot csinálhattam volna másképp, az is biztos, hogy ha nem ennyi idősen hozom a világra sokkal jobb édesanyja lehettem volna.
De ha van valami az életemben amire büszke vagyok, hogy – igaz rengeteg segítséggel – de végigcsináltam ezt a 17 évet, és a lányom a legmerészebb álmaimat váltotta valóra azzal, amilyen emberré vált.
Isten éltesse őt 17. Születésnapján!
+(640x633).jpg)
Nagyon szép a nagylányod is és az is, ahogy írsz róla! Megkönnyeztem... És abban is biztos vagyok, hogy a lehető legjobb édesanyja voltál, hiszen, mint mondod büszke lehetsz rá, szuper kis felnőtt lett belőle!! Mindent jól csináltál! ;)
VálaszTörlésPuszi
Ez nagyon szép volt, tényleg. Hihetetlen, hogy már ilyen nagy lányod van! Mi is Boldog születésnapot kívánunk neki!
VálaszTörlésTe nagyon jó ANYA vagy, ezért természetes, hogy ilyen szép és okos nagylányod lett! Isten éltessen Titi!
VálaszTörlésÉn 17 évesen is ismertelek már és a Titit is láttam de csak kívülről! (ASSZEM) Mert a pocakod eltakarta! :):)
VálaszTörlésIgaz,hogy még személyesen nem találkoztam vele de szeretnék neki gratulálni a 17.születésnapjához és az anyukájához is!!! ISTEN ÉLTESSE!!
Isten éltessen Titi!
VálaszTörlésÉs csak ismételni tudom az előttem szólókat. Akinek ilyen csodálatos 17 évesen a lánya, az az Anya egészen biztosan jó anya volt az elmúlt 17 évben, és lesz ezután is. Le a kalappal előtted!!