A kivitelezhetetlen probléma

Ott kezdem, hogy Juli szombat délután úgy ébredt, hogy meleg volt a homloka, megmértem - csak homlokmérővel - 38 körül volt, kapott Nurofent, délutánra szinte semmi. Este éreztük kicsit melegebbnek, de nem adtunk lázcsillapítót, éjjelre nagyon durván belázasodott, nem méricskéltünk, de reszketett, és beszélt álmában. Kettőkor kivonult a nappaliba, és közölte Apával hogy: -tévét, foci! Itt aludtak reggelig a kanapén meccset nézve. Itt még próbálkoztunk egy adag Nurofennel, ami ellen annyira tiltakozott, hogy ki is hányta, úgyhogy kúppal kellett csillapítanom a lázat. Reggelre semmi, és azóta se. Ami nekem nagyon aggodalomra ad okot, hogy semmi más baja nem volt a lázon kívül, se egy trüszkölés, se egy kis orrfolyás, egy köhintés... Hétfőn hívtam az orvost, persze sokkal többet nem tudott a témához fűzni mint amit vártam: nem tudja mitől lehetett, előfordulhat hogy pár nap múlva még kijön rajta valami, és annak az előzménye volt, ha nem, akkor sosem fogjuk megtudni mi okozhatta. Minden esetre sikerült egy beutalót szereznem vér- és vizeletvizsgálatra, mert ő csak az utóbbit favorizálta, de emlékeztettem hogy már régebben is beszéltünk róla, és most van is apropója a dolognak.

És innen válik izgalmassá a történet. Reggel fél nyolctól lehet menni vérvételre, éhgyomorra. Ez az első bökkenő. Juli - aki nem mellesleg ma egy ilyen mondatot mondott szóról-szóra: Titi, megütöttem a fejemet! - legtöbbször 6 és 7 óra között ébred és akkor még megiszik egy adag tápszert, úgy alszik vissza egy órácskát. De ez a kisebbik probléma, amire már szép tervet szőttünk, nevezetesen, hogy majd jól azon a napon megyünk amikor a legkésőbb kel, és akkor már nem kell visszaaludnia, nem kap reggeli löttyöt. Egyébként ez mostanában elő is szokott fordulni. Nade itt a következő akadály. A pisi. A reggeli első. Egy huszonkét hónapostól. Kaptunk csinos kis tégelyt, rajta szépen rajzolt betűkkel a név és születési idő. Mondom az asszisztensnek, akkor majd ráveszem hogy pisiljen bilibe és beleöntjük, egyszerű. De az úgy nem jó ám! Bele kéne célozni. Itt azért kezdem elveszteni a cérnát. Akkor legyen a zacskós megoldás. Ezt már ismerem rosszemlékű kórházi napjainkból kifolyólag. Tegyem rá este és aludjon abban - mondja asszisztensünk. Megnézem én mi lesz abban a zacskóban reggelre nem beszélve arról, hogy én biztos egy szemhunyásnyit nem aludnék egy odaragasztott zacskóval az alvázamon. Így maradt az a verzió, hogy azon a napon, amikor hét körül kel, gyorsan ébredés után zacsi ragaszt, enni nem kap, és ahogy produkál, iramodunk a vérvételre. Hát, érdekesen hangzik a szisztéma.