Mindíg a frontokra panaszkodott. Semmi más nem viselte meg. Ha kérdeztük fáj-e valami, mindíg az volt a válasz, hogy nem. Pedig nagyon szenvedett szegény, tudom. Élni akart még és meggyógyulni még akkor is, amikor magatehetetlen állapotban küzdött a betegség és a halál ellen. Most az orkánerejű széllel nem bírta felvenni a harcot, tovaszállt a lelke. Remélem most már jó neki, találkozott a rég elvesztett nagypapával, traccspartizik a szomszéd barátnőkkel, izgatottan szurkol a Fradinak és boldogan várja a harmadik dédunokája érkezését, mert nagyon örült, amikor elmondtam Neki.
Az nagyon fáj, hogy nem voltunk vele azokban a nehéz percekben, nem tudom miért akarta így a sors, vagy talán még akkor is ránk gondolt és meg akart kímélni minket. Nem tudom. Csodálatosan hosszú élete volt, imádkozom érte sokat, nyugodjon békében.






Részvétem.
VálaszTörlésNagyon sajnálom a Nagyidat és részvétem!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz.... részvétem...
VálaszTörlésŐszinte részvétem. (Kékezüst)
VálaszTörlésRészvétem. Nagyon sajnálom! :(
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlésDrága Beám!
VálaszTörlésFogadd részvétünket! Ölellek!