13 óra alvás

Rettenetesen nyűgös napunk volt tegnap mindkettőnknek. Talán a szél okozhatta, Julit születése óta bántja, magamon az utóbbi időben figyeltem meg, hogy megvisel. Szó szerint szenvedtem, mint akin átment az úthenger, percekbe tellt, mire rávettem magam akár arra is, hogy megmozduljak. Hogy elvonszoljam magam a boltig, valami óriási koncentrációra volt szükségem. Julival se tudtam sok mindent kezdeni, mindenért nyüszögött, aztán 11-kor úgy döntött hogy álmos, de csak a Katától szülinapjára kapott gumiugrálójába volt hajlandó feküdni. El is aludt teljesen egyedül, áttettem a kiságyba, örültem, hogy én is visszafekhetek egy kicsit, de mire oda jutottam volna, már ébredt is. 40 percet aludt a szokásos 2,5-3 óra helyett. Nem volt még ilyen. A másik meglepetés pedig este hatkor ért, amikor lefeküdt itt a kanapén, kérte hogy hozzam a takaróját….macicumi…….és mély álomba zuhant. Próbálkoztunk az ébresztéssel, esélyünk sem volt. Este fél kilencig itt aludt kint, közben jöttünk-mentük, pakoltunk, aztán úgy döntöttünk berakjuk az ágyába ruhástul. Fölkészültem mindenre, de végig aludt éjjel, reggel fél hatkor kért innivalókát, és utána még fél hétig aludtunk. Ledöbbentem.