A korionboholy-mintavétel során a méhfalhoz tapadó lepény területéről vesznek szövetmintát. Ezek a bolyhok is a megtermékenyített petesejtből alakultak ki, tehát genetikai szempontból azonosak a magzat genetikai állományával. Az eljárás során a hasfalon keresztül, a méhizomzat átszúrásával, tűvel történik a mintavétel, miközben ultrahanggal figyelik, hogyan helyezkedik el a magzat. A vizsgálat során nyert néhány milligramm korionboholyból, illetve a leszívott 10-15 milliliter magzatvízből a sejtosztódás állapotában levő sejteket keresnek, ezekben válnak láthatóvá a kromoszómák. A szakképzett asszisztens megszámlálja, majd nemzetközi séma szerint sorrendbe rakja őket. Így ráadásként a magzat neme is megállapítható.A vizsgálat egyszázalékos vetélési kockázattal jár. Ez a magyarázata annak, hogy nem kérheti bárki, aki tudni szeretné, nem Down-kóros-e a magzata. Harmincöt éves korban éri el ugyanis a Down-szindróma előfordulási kockázata az egy százalékot, majd ettől kezdve fokozatosan növekszik, negyvenévesen két-három százalék, negyvenöt évesen már tíz. Vagyis harmincöt éves kor alatt a vizsgálat miatti vetélési kockázat nagyobb, mint a Down-kór előfordulásának valószínűsége. És itt van, amit nem értek, mert az én esetemben a Down-kór kockázat a kombinált teszt alapján 0,5%, ami ugye legjobb barátok közt is kisebb, mint az 1%. Nagyon izgulok, hogy ne legyen baj vetélésügyileg, és így legalább biztosat fogunk tudni a baba egészségét illetően.
Részemről a vizsgálat nagyon-nagyon nem volt jó, nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy nagyon vastag falú gumilabdába próbálnánk beledöfni egy tűt, hirtelen, elsőre nem sikerül, még erősebb döfés, és aztán lehet érezni ahogy áthatol a tű méh falán, és a szúrást végig valahol belül. Jaj, remélem nem fogok ezzel álmodni se, szeretném elfelejteni minél hamarabb. Szerencsére látni nem láttam semmit az egészből.
Utána viszont jó volt, a szülészetre kerültem, egy lánnyal egy szobába, aki éjjel szült. Szabályosan produkáltam a szülés utáni tüneteket, legtöbbször azon kaptam magam, hogy úgy ülök fel, mintha vigyázni kéne a gátsebemre, és összeszorítottam mindenemet amikor hapcizni/köhögni kellett. Szóval tejesen olyan volt, minta én is azért lettem volna ott, mert épp túllenék a szülésen :)). Háromnegyed kettő körül indultunk haza.
Két-három hét múlva lesz eredmény, addig rághatjuk a körmünket :((
Egyébiránt pedig Júlia-nap van, sajnos így sikerült, persze azért felköszöntöttük a remélhetőleg-már-nem-legkisebbett, csokit kapott és virágot, valamint a mostanában nagy sikernek örvendő Hupikék Törpikék néhány darabját szerezte meg Apa a bevásárlás során nem mondhatnám hogy nagy nehézségek árán.
Először is nagyon boldog névnapot Julinak!!!!
VálaszTörlésMásodszor: Bea hős vagy! Engem a leírtaktól is a sírás kerülgetett. Remélem hamar sikerül elfelejteni amennyire lehet és még legrosszabb álmaidban sem tér vissza az emlék! Az eredménnyel pedig minden rendben lesz! Tudom. :)