Most, hogy túl vagyunk a több mint három hetes stresszelésen, a mai napom valami exrarémséges. Reggel elindultunk csiribirizni, éreztem én, hogy nehezen megy a mozgás, mellé még volt egy kis csípőnél szúrkálás is, olyasmi, amiről Csigamamánál olvastam, a bal lábamra alig bírtam állni, mint egy hadirokkant úgy bicegtem a buszig, ez szerencsére mondjuk hamar elmúlt. Hazafelé viszont már csak vonszolni tudtam magam. Fájnak a lábaim, a karomat alig bírtam fölemelni, némi hányinger, fejfájás brutális, hasfájás alaphangon, étvágy nuku, még a bőröm is olyan, mintha fájna, ahol hozzáér a ruha, első dolgom a lakásba lépve az volt hogy letéptem a melltartót magamról, mert azt hittem megőrülök. Lehet jobb lett volna, ha azt sorolom, mi bajom nincsen. Lehetséges verziók amikre gyanakszom: a három heti idegbaj robbant most bombaként a szervezetemben. Ez lenne a második legjobb variáció, hamar túl leszek rajta. Vagy valami front zavar, amit az utóbbi időben eléggé érezni szoktam, de ez azért több annál, amit rá lehet fogni egy közelgő záporra. A harmadik, amitől rettegek, hogy benyaltam valami tuti kis vírust. Na, akkor megint kiakadok. Mondjuk most már, leszámítva a fejfájás, akár azt is mondhatnám, hogy a délelőttihez képest jó a helyzet. Már csak valami földöntúli energiára lenne szükségem hogy elmosogassak, megfőzzek és porszívózzak (vasalást kizártam), és az se lenne ellenemre, ha a mosógépből a ruhák maguktól vándorolnának a szárítóra. Asszem összekapom magam. És nem akarok még egy ilyen napot. Gyűlölök nyűglődni.
Csináltam egy olyat is, amit még soha. Ahogy hazaértünk, beraktam Julinak a Shreck-et, önszántamból, mert úgy éreztem muszáj lefeküdnöm negyed órára.
Jó kis post lett ez.
Életem, mi lenne, ha ilyenkor "szabadnapot" vennél ki: nem mosogatnál (este Petit megkéred), porszívózás ráér, főzni meg csak ha nagyon muszáj, de inkább keress vmi maradékot Julcsának és ne negyedórát pihenj!!!!!!!!
VálaszTörlésKicsibabu növekszik a pocakodban tuuuudod, nem kell ugyanannyit teljesíteni, hallóóóó!! ez nem nyűglődés, hanem nagypocakkal-kétévessel a mindennapok nehézsége.
De legalább írsz a blogodba :))
Peti éjjel egykor ért haza, és háromnegyed hatkor kelt, bkv-val túrázott reggel a munkahelyéra. Annak örülök, ha hazaér, és leül a tévé elé vacsorázni, nem pedig pörög a mosogató körül, attól rohamot kapok.
VálaszTörlésDe már jobb a helyzet, alakulnak a dolgok :) Arra rádumáltál, hogy a tegnap hazaszállított fél homokozónyi homok eltüntetését holnapra halasszam.
Jóvanna!!!!! Szegény Peti békávéval!!!!!!!! :)))))))))) Anyám exférje - aki mindenhova autóval ment- egyszer hazafele menet mobilról felhívta anyámat és úgy lihegett, mint az állat, kérdezte anyám, mi van??? Erre ő: semmi, csak GYALOG jövök a Tűzoltó utcán....Jóóóó tudom Peti messze dolgozik, de kocsival mi van?
VálaszTörlésAkkor majd holnap elmosogat valaki (Titi?)! Láttad volna a konyhánk, amíg nem volt m.gép...
És Juli megnézi a mesét???? Nem kezd el pörögni, mást csinálni, hanem ül a tévé előtt és NÉZIII?????
VálaszTörlésIstenem, nálunk mikor lesz ilyen?????? ....
(igaz, még nem is nagyon próbáltuk, de néha jó lenne ha legalább 20 percig nem rajtam csüngne...)
Örülk, h minden oké!
Igen, néha még levegőt venni is elfelejt :)) Azért sem szeretem ha nézi, mert néha olyan, minta teljesen öntudatlan állapotba kerülne, vagy nem tudom, olyan sehall-selát Dömötör.
VálaszTörlésBea, annyira átérzem amit írsz, én napok óta készülök írni egy hasonló, csak sokkal negatívabb posztot, amit szégyenemben eddig nem mertem publikálni... Te bátrabb voltál :) Úgyhogy neked jár az együttérzés... És nagyon, de nagyon örülök az eredményeteknek, és a pici lányotoknak is:):):)
VálaszTörlésSok puszi
Kinga