Júliusi események

Kilencedikével kezdem, ultrahangon voltunk a Kárpát utcában, ahol Julival is. Akkor tetszett a hely, azért is mentünk vissza, de most kevésbé nyert meg a szonográfus modora, bár arra nem emlékszem, hogy akkor is ő vizsgált-e. Rögtön az elején közölte, hogy „farfekvéses”. Meglepődtem, mert egy 23 hetes babánál én úgy gondoltam semmi jelentősége nincs még annak, hogy hogy fekszik, legfőképp azért, mert még szinte percről-percre változtatják a helyzetüket. Ez be is igazolódott, mert jópár perc motyogás - miszerint nagyon alszik a baba, és rosszul is fekszik, nem nagyon látni semmit stb. – és a hasam vad lögybölése után Bori totál megfordult, fejjel lefelé, és háttal az előző pozíciónak. Mindene rendben, a méretei teljesen megfelelnek a korának. Az én megállapításom, hogy pisze az orrocskája, Julcsáé kis krumpli volt.

A soproni wellnesselésünk pazar volt. Csodás helyen szuper szálloda, jó ételek, teljes relax. Juli is nagyon élvezte, leginkább a medencézést. Sokat nem is nagyon mozdultunk ki a szállodából, egyik nap délután az nlc-n megismert Liliékkel találkoztunk a belvárosban egy fagyizás erejéig, másnap pedig a strandon, ahol volt egy szuper gyerekmedence csúzdával, azt hiszem ehhez nem kell több hozzáfűzni való.

18-án volt az esküvő, érdemes volt Julit magunkkal vinni, hihetetlenül élvezte a lagzit, szinte végig táncolt, pörgött rohangászott, csodálta a menyasszonyt, és áhítattal adta át az ajándékot (volt egy kis külön csomag az ő és Titi részéről).

Aztán pedig anyuéknál maradtunk öt napot, tegnap jöttünk haza. Én öt napon keresztül semmi mást nem csináltam csak ettem, aludtam, olvasgattam, tévéztem. Juli pedig élvezte a kert minden szépségét. Gereblyézett, locsolt, kukoricát hozott a kertből, tyúkokat etetett, kutyát idomított, hintaágyazott, medencézett, krétázott, motorozott. Szóval elvoltunk, apa hiányzott csak nagyon.