Mi más is lehetett volna, mint Judit néni Csiribiri című koncertfilmje. Hezitáltunk, hogy lehet-e Julcsát már ilyen programmal szórakoztatni. Kis ráhatással meggyőztem apát, hogy igen. és nagyon örülök, hogy végül elmentünk. Már a folyosó elbűvölte Julit, az első kb. 20-25 percet áhítattal, popcornt majszolva bámulta végig. (Akik még rutintalanok kisgyerekkel való mozizás terén, azoknak ajánlom figyelmébe, hogy a Palace mozikban van ülésmagasító a termek előtt, ami sokat javít a gyerekek komfortérzetén. Én nem tudtam hogy van ilyen, egy apuka kezében láttuk, és megkérdeztük honnan szerezte, és valóban ott tornyosultak, csak a mi rutintalan figyelmünket kerülte el.) Majd közölte apával, hogy táncolni megy. Engedtünk. Kb. 10 gyerek volt rajta kívül a moziban. Felbuzdultak a többiek is, a film végére már majd' minden gyerek a székek mellett pörgött, és happy end-ként a fekve, a székek melletti lejtőn gurultak. Jó móka volt.
A film is jó volt, élveztük, ajánlom felnőtteknek is. Az elején viszont van egy szám, amit még soha nem hallottam, és bizony szinte végig bőgtem olyan megható volt.
De jó! Kíváncsi lennék Lilinek mennyire tetszene! Ez olyan igazi film, vagy inkább videóklippes mozi?
VálaszTörlésJaj, de jó! Azt hiszem nekünk tényleg korai lenne, de ki tudja... az első koncertünk már megvolt ;)
VálaszTörlésÖrülök, hogy Juli ilyen vagány kiscsaj!