Éjjel fél kettő körül arra ébredtünk, hogy Juli sírdogál. Először Peti ment át hozzá, hallottam, hogy nem tudja megnyugtatni, megnéztem én is, mi lehet a baj. Néhány percen belül már keservesen sírt, rémisztő volt, nem az a hangos, üvöltős sírás, hanem amikor mondjuk nagy hiszti után még hosszú ideig nem nyugszanak meg a gyerekek, bár tudom, hogy nem az volt, Juli amúgy sem szokott ennyire hisztizni. Legnagyobbrészt magánál sem volt, csukva volt a szeme, semmivel nem tudtuk vígasztalni, ha szóltunk hozzá, még jobban rázendített. És nem volt lázas, akkor (furán hangzik), de nem ijedtem volna meg ennyire, mert annak tudtam volna be ezt az egészet. Kétségbe ejtő volt, hogy nem tudtunk segíteni sehogy sem. Végül majd' egy óra sírás után kint a kanapén kettőnk között aludt el. Most egész jól van a köhögést leszámítva. Kérdezgettem, nem emlékszik. Most alszik, de köhög szegénykém folyamatosan.
Borika viszont egyre jobban és többet alszik. Este nyolckor aludt el, egykor és fél hat körül evett, és azonkívül aludt reggel hétig. Most pedig a kiságyban alszik tíz óra óra. Ilyen se volt még.
Titi is alszik :) Nagy segítség volt nekem a héten, hogy itthon volt, bár inkább iskolában lett volna, mert őt pedig a folyton kiújuló hólyaghurut-gyulladás miatt írta ki az orvos. Jövő héten sítáborba megy, uff.
Helénának is volt ilyenje! Általában akkor, amikor az én lelkem sem volt a helyén. Érdekes, emrt soha nem éreztetek vele semmit, mégis veszi a rezgéseket...
VálaszTörlésRemélem azóta nem volt ilyen!