Felnőtt

Titi ma 18 éves lett. Nagykorú. Még sok időnek kell eltellnie, mire megszokom a gondolatot (vagy sosem fogom megszokni?), ámbár napok, vagy inkább hetek óta csak ezen jár az eszem, párszor bizony el-el is pityeregtem magam. És azt hittem, hogy ez a nap kizárólag bőgésből fog állni, ehhez képest ma nem is tört el a mécses, csak egyszer majdnem, amikor a reggeli pizsamaparti alkalmával (éjjel feldíszítettem a nappalit, és fél nyolckor ébresztettük Titit a kicsikkel hangosan bömböltetve Halász Judit ominózus dalát) négyen ölelkezve énekeltünk és táncoltunk.

Titi se nagyon tud még mit kezdeni a hirtelen rászakadt (hihi) felnőttséggel, kérdezgette például hogy: -Na, már felnőttnek nézek ki? :)

Nagyon-nagyon szeretném, ha boldog és sikeres élete lenne, ha teljesülne a réges-régi vágya, hogy felveszik az egyetemre, hogy legyenek olyan csodás gyerekei és férje, mint nekem, hogy mindíg tudja felsimerni a helyes utat.

Nekem pedig meg kellene tanulnom őt felnőttként kezelni, csak irányt mutatni és tanácsot adni, és nem beleszólni a dolgaiba.