Cumi-ügy

Tegnap Juli nem ment óvodába, mert délben kellett volna érte menni, aminek sok értelmét nem láttam. Úgy terveztem, hogy játszóházazunk délelőtt. Reggel borzasztó nyűgösen ébredt, csak sírt, nem bírtam megvígasztalni. Egyik percben a pocakját fájlalta és mondogatta, hogy "jön a hányásom". Aztán azt mondta a foga fáj. Rögtön levert a víz, hogy biztos a fülével vagy a mandulájával van valami gubanc. Fél tíz körül már annyira sírt, hogy összekaptam magunkat, és elindultunk az Örsre a fül-orr-gégészetre. Szegénykém alig vonszolta magát, a buszon is az ölembe kucorodott, de nagyon akartam tudni, hogy mi lehet a gond, nehogy hétvégi ügyelet legyen a vége. Aztán ahogy zötykölődtünk a rendelő felé, fény derült a rosszullét okára, szegény kicsikémből egy pillanat alatt kijött a reggeli tápszer. Hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek, gyakorlatilag a busz hátsó részén végigfolyt a cucc, plusz Julira és rám is jutott jócskán. Borika megúszta, és itthon még az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem állt előttünk senki. Leszálltunk, és hazaballagtunk. Néhány óra alatt vissza is tért belé az élet. Egyébként már párszor csinált ilyet, nagyon gyorsan megitta a cumisüvegből a tápszert, aztán visszaköszönt, így most arra jutottam, hogy - mivel nem is nagyon hiányolja, megpróbáljuk elhagyni, és tejet, kakaót, vagy még nem is tudom mit fog reggelente kapni, mert egyik sem a szívem csücske.

De a lényeg. Már hazafelé jöttünk a buszon a történet után, Julcsám magába roskadva ücsörgött, és egyszer csak megszólalt: -Azt hiszem, nem fog kelleni nekem többet a cumi. Meglepődtem. Nagyon. Hogy hogy jön ez ide, hogy miért gondolt most erre. Az is megfordult a fejemben, hogy ez az elhatározás kavarta fel ennyire, de nehezen tudnám ezt elképzelni egy ilyen pici gyerekről. Mikor hazaértünk rögtön ágyba bújt, és említést sem tett a cumiról. Este is úgy indult aludni, hogy nem kellett a cumi, mondta hogy megpróbál nélküle elaludni. Aztán hívott, hogy nem sikerül, mégis kéne. Azt hittem megzabálom. Éreztem, hogy nagyon akarja, de nem megy nélküle, szüksége van rá. Nem fogom erőltetni továbbra sem, hogy leszokjon róla, most nagyon elhittem, hogy ő is szeretné már elhagyni, de még kell neki az elalváshoz. Az oviban egyébként  kezdettől fogva egyáltalán nincs cumi, nem is emlegette soha, anélkül alszik. Az iskolába gondolom már nem cumival fog menni.