Sokáig elkeseredetten próbálkoztam a meseolvasással. Miközben a legtöbb hasonló korú ismerős kisgyerek anyukájától azt hallottam, hogy imádják a mesét és türelmesen hallgatják, Julit nem bírtam lekötni, csupán néhány percig - vagy még addig sem - tartott a türelme, nem is figyelt, inkább csak lapozgatott, egy fél mondatot nem tudtam elolvasni.
Pár hete pálfordulatot vett a könyvekhez és a meséléshez való viszony. Szinte semmi más nem érdekli. Reggel, délben, este, bármikor csak azt kéri hogy meséljünk. A Boribonos könyveket szinte kívülről fújja, Bogyó és Babóca is már lecsengőben van, és most Anna, Peti és Gergő a nagy sláger. Van, hogy egy egész könyvnyit kell mesélni. Kéri a kedvenceit belőle, de ezek változnak időről időre. Lassan be kell szereznünk pár újabb részt a sorozatból, mert ezeket is kezdi már velünk mesélni.És legnagyobb örömömre pedig ezzel párhuzamosan a tévé abszolút kivonult az életünkből, szinte soha nem kapcsolja be, egyedül a reggeli BBC-s mesék maradtak, a dvd-t pedig már egyáltalán nem birizgálja és nem is kéri hogy nézzünk rajta mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése