Anna, Peti és Gergő meséi között az egyik kedvenc a "Szentendre". Így tegnap alvás után szedtük a sátorfánkat, és ellátogattunk a nevezetes helyekre. Jó volt hogy elmentünk, igazi sétálós idő volt, nem volt tömeg, Julinak is tetszett a kirándulás. Természetesen dobáltunk kavicsot a Dunaparton, etettük a kacsákat, fagyiztunk, és belecsöppentünk egy népitánc-tanításba is az egyik téren. Kerestük a meséből ismerős sikátort, ami a palacsintázóhoz vezet, és legnagyobb megdöbbenésünkre ahogy elhaladtunk egy hasonlóan szűk, lépcsős utcácska mellett, Juli felkiáltott, hogy: -Itt a sikátor!!! Sajnos nem a palacsintázós volt, nem is találtuk meg Szentedrén, de Julcsa annyira hajtogatta, hogy: -Menjünk a palacsintázóba!, hogy meglátogattuk a Szentedrei útit, ahol meg is ejtettük a vacsoránkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése