Marchenpark

A soproni ajándékwellnesshez kapott belépőjegyek kapcsán - mivel három személyre szólt, és három év alatt ingyenes a belépés - arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy későbbi időpontban, Titivel kiegészülve látogatunk el a Marchenparkba. Nagyon jó döntés volt, csatlakozott hozzánk a Nagyi és Kata is, így öten, két autóval vágtunk neki az útnak. Azt hiszem mindnyájunknak remek napja volt. Furcsa nekem, hogy Magyarországon nem örvend nagy népszerűségnek a hely, én még nem is hallottam róla, de megéri a reklámot.A honlap szerintem nem annyira jó, én az alapján kevesebbre számítottam. Igazi gyermek-, és családi paradicsomba csöppentünk, telis-tele élményekkel minden korosztály számára, abszolút korrekt árakkal, Budapesttől nagyjából 2,5 órányi, Hegyeshalomtól fél órányi autóúrta. Ami különösen tetszett, hogy nagyon sok olyan játék volt, ami Juli korosztályának való, néhány dologtól eltekintve szinte mindent kipróbált. A helyet legnagyobbrészt árnyas fák övezik, így a tikkasztó kánikulában sem okozott gondot a tűző napsütés. Semelyik játéknál nem kellett órákat sorban állni, pedig rengetegen voltak. A "vizes" rész pedig igazi felüdülést nyújtó szórakozás.
Reggel fél hét után indultunk itthonról, Titiért mentünk Biatorbágyra, majd Katáékkal találkoztunk egy tatai benzinkútnál. Tizenegy óra körül értünk oda, Juli egy szemernyit sem aludt az autóban, sőt, végigmagyarázta az egész utat, ami némi aggodalomra adott okott, hogy hogyan fogja bírni az egész napot. Alaptalan volt a félelem. Végig pörgött, élvezte az egészet, mindenhova felült, amikor már a lélegzetünket visszafolytva a mellkasunkhoz kaptunk, akkor ő síkítva örült a körhinta tetején. Ha engedjük, szerintem az óriáshullámvasútra is simán, minden félelem nélkül fölpattant volna. Volt vízen úszó kacsakörhinta, magasban-sínen köröző sárkány, biciklikerékkel hajtott "óriás"kerék, traktorozás a farmon, kisvonatozás, kamionos pálya, állatsimogató, és a legjobbkor jött a szökőkút paradicsom, ahol egy kis baleset is történt, de nem estem kétségbe, a bugyi a kukában landolt, de betáraztam rendesen, úgyhogy megoldottuk a problémát zökkenőmentesen. A kijárat előtt még megálltunk némi szuvenyírt begyűjteni, ekkor bóbiskolt el Julcsa, kb.15 percre, amíg beszáltunk az autóba. És az autóban hazafelé újra előadta a műsort, amit kifelé menet, csak röhögtünk rajta egész úton, elképesztő miket hadovált össze, ráadásul a nővérét sem hagyta aludni ("mentünk Ausztriába", "Apu, viszel a Ferrariddal?" (ezt egymás után kb. kétszázszor, nagyjából Hegyeshalomtól Győrig kántálta), volt még daruskocsis-, és Culombo bácsis történet, "megszületett a kistesvérem", "Titi ne aludj a kocsiban"......). Budapest határánál aludt el, este nyolc óra után. Persze itthon már sehogy nem tudtuk felébreszteni, a pizsamát is álmában tuszkoltuk rá.