Reggel háromnegyed hétkor indultunk itthonról, Apa először engem szállított a kórházba a fent nevezett vizsgálatra, majd Julit a sógornőm munkahelyére megőrzésre. Nem viseltem jól a vérvétel utáni két óra várakozást. Valószínűleg az tett be, hogy a reggeli kávém kimaradt, és a padlón volt a vérnyomásom, persze gondolom az éhgyomor sem segített sokat a helyzeten. Kóvályogtam, szédelegtem, a szemeim leragadni készültek, voltak pillanatok, amikor komolyom megijedtem hogy összerogyok (akár ülve is), de sikerült túltennem magam a nehezén. A második vérvételre már kávéval és szalámis (-nak csúfolt) zsemlével föltankolva mentem. A jó hír, hogy az eredmények teljesen jók lettek.
A délutánunk pedig szuper. Én startoltam Virágékhoz, ott vártuk be Julcsát, akit ismét Apuka furikázott, és majdnem estig élveztük a vendégszeretetüket. Botibaba tündér husibogyó. Én pedig levontam pár következtetést a látogatásból. Volt egy-két meredek pillant, például mikor Juli fél centiméterre a hanyattfekvő Bobó fejétől huppant a popsijával a földre. Vagy amikor sikongatott akkorákat, hogy görbült szegény kismanó szája. Plusz egyfolytában csak az a játék kellett neki ami épp Bobó kezében volt, képes volt balhét rendezni érte. De alapjában imádta a babát, puszilgatta a lábikóját, csikizte, Bobó pedig áhítattal figyelte ahogy Juli énekel. Cukik voltak. Julcsa egy szemhunyásnyit se aludt, úgyhogy hazafelé az autóban beájult, itthon csak gyors pizsamára öltözés és "innivalóka" (tápszer), majd durmolás tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése