Ugyanolyan aggódások

Ezt írtam majd' három éve:

"Juli szombaton volt 3 hónapos. Ebből az alkalomból meg is fordult a kiságyában! Hason szokott aludni, és mikor reggel bementem hozzá háton fekve gagyarászott, a lábai pedig kilógtak az ágy rácsai között. Még mindíg nem nagyon akar hízni, az öt kiló szinte elérhetetlennek tűnik. Csütörtökön megyünk a három hós oltásra, meg a Prevenar második adagját is megkapja, kíváncsi vagyok mint fog szólni a doktor bácsi. Kizártam azt, hogy kevés a tejem, mert próbálkoztam tápszerrel, és abból is nagyjából annyit evett, mint amennyit szopizni szokott, viszont ez kevesebb mint a fele annak, amit egy ilyen korú babának ennie kéne. Viszont az emésztéssel nincsen gond, és a hangulatával sem, úgyhogy próbálok nem aggódni. "

Kábé itt tartok most is. Az öt kiló Borinál is a kritikus pont. Viszont most már nagyjából kitapasztaltam, mennyi pótlás kell, de az viszont kell. Mintha kicserélték volna Borcsit, eszik, ébren van kicsit, aztán alszik. Van rendszer, és éjjel sincs már bugi, kétszer kel enni, és utána szépen vissza alszik. Nagyon örülök, hogy ilyen ügyesen kialakította a kis rendszerét. Most kicsit folyik az orra és szörcsög, néha köhécsel, amit nem tudok eldönteni, hogy a "normális" kategória-e. Izgulok, hogy nehogy elkapja Julitól a nyavalyát, nem igazán megoldható, hogy ne érintkezzenek.

Julcsa kicsit jobban. Az éjjel még borzasztó volt, rettenetesen köhögöt, már-már öklendezésbe váltott az erőlködése, végül hajnalban kiköltözött Apához a kanapéra, és snooker-t nézve szenderegtek reggelig. Viszont tegnap délután óta láztalan, ma már kevesebbet köhögött, aludt négy órát délután mialatt csak egyszer köhögött, és végigpörögte a napot.

Anikával beszél telefonon: -Túl hangosan beszélsz, mert alszik a Borcsa!