Reggel a kávémat szürcsölgetve jött a gondolat, hogy kéne ma menni valamerre, nem lesz nekünk jó itthon egész nap. Játszóteret elvetettem, biztos, hogy csurom sár még minden, és nem lehetett kizárni azt sem, hogy nyakunkba zúdul egy kiadós eső.
Beírtam a google-ba a mai dátumot, és hogy "gyerekprogramok", a második találat a keresztúri művelődési házban a fenti című zenés mesejáték. Fél kilenc volt, az előadás tízkor kezdődött. Odatelefonáltam, még volt jegy. Összeszedtem magunkat, Borit kendőbe kötöttem - kiszámíthatatlan a busz amivel odajutunk, hogy mikor jön alacsonypadlós, a magasra pedig esélytelen a babakocsit feltornásznom, másfelől főpróbának is szántam, mert hétfőn ovilátogatóba megyünk szintén ilyen menetfelszereléssel - kilenckor elindultunk.
Beírtam a google-ba a mai dátumot, és hogy "gyerekprogramok", a második találat a keresztúri művelődési házban a fenti című zenés mesejáték. Fél kilenc volt, az előadás tízkor kezdődött. Odatelefonáltam, még volt jegy. Összeszedtem magunkat, Borit kendőbe kötöttem - kiszámíthatatlan a busz amivel odajutunk, hogy mikor jön alacsonypadlós, a magasra pedig esélytelen a babakocsit feltornásznom, másfelől főpróbának is szántam, mert hétfőn ovilátogatóba megyünk szintén ilyen menetfelszereléssel - kilenckor elindultunk.
Annyira jó volt, hogy elmentünk. Borika míg odaértünk aludt, aztán felébredt, és leesett az állam, hogy mennyire élvezte az egészet. Végig "lovacskázott" az ölemben, szinte táncolt, vigyorgott, szemmel láthatóan tetszett neki. Pedig izgultam, mert az első sorba ültünk, bal oldalra, a nagy hangfalak közvetlen szomszédságába, és elég hangos volt onnan az egész. Na és Juli......tátott szájjal bámulta végig a műsort. Nagyon édesek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése