Szörnyű idő

Nem így terveztem a mai napot. Mivel Julika egész nap a Nagyinál   Nagyival a játszóházban  volt, úgy gondoltam, elruccanunk Borcsival az Árkádba, volna egy csomó beszerezni való kezdve a jövő heti zsúr kellékeitől a biozöldségestől némi zöldség-gyümölcsig (mert falja ám a legkisebb az almát, banánt). De ez a béna eső egy percre nem hagyta abba legalább annyira egész nap, hogy úgy döntsek elindulunk. Így az egész napot szörföléssel töltöttem, illetve befejeztem harmadik nekifutásra a Julie és Julia-t, valamit bámultam a Szívek Szállodája néhány részét Borival. Igazán jól elvoltunk, de aztán fél öt körül mégis elkezdett motoszkálni a lelkiismeretem, hogy mi mindent tudtam volna kezdeni a mai nappal, én meg itt punnyadok, így gyorsan kisuvickoltam a wc-t/fürdőszobát, és sütöttem egy tepsi lekváros buktát, ami igen jól sikerült. Na mindegy. Igazából csak ezt a verset akartam bemásolni, mert nagyon tetszik:

Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják,

s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy te megmutathasd:

mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?

Enyhült, s szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed,

ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek

rendeltettél. – Másként rideg,

céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, ami kárba veszett,

mit soh'se kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan,

cserép, amiben nincsen virág,

s nem veszi hasznod sem az ég,

sem a világ.

Meg már nagyon várom őket haza.