Kolompos tábor Szerencs

 Sikerült megint nem írnom arról, hogy három esős, ámde annál csodálatosabb napot töltöttünk a Hargitán. Parajdon volt a szállásunk, voltunk a csíksomlyói búcsúban (egy fél órát, és szerencsére úgy döntöttünk, hogy nem indulunk fel a hegyre, így is gatyáig áztunk), a parajdi sóbányában - ahol kiderült, hogy rendelkezem némi klausztrofóbiás hajlammal -,a korondi vásárban, a Gyilkos tónál és a Békás szorosnál, és még annál is tovább, ami azt hittük, hogy már a trianoni határ, aztán kiderült még közel sem az. A lányok annyira nem tolerálták a rengeteg autóutat, ami érthető, de azért hősök voltak. 

Most pedig kompenzálunk, övék a pálya, egy hét Szerencsen, tánc, zene, ének, tábortűz, Kolompos, soksoksok gyerek, fantasztikus hangulat. Zsúfolt a program, egy percet sem unatkozunk. Minden korosztálynak akad program, délelőtt Tipegő-topogó foglalkozás a legkisebbeknek Krisztinával, aztán a kicsit nagyobbaknak tánc-, és énektanítás Leventével, apák, és anyák tánca, közben egész délelőtt kézműveskedés, ma délután egy kartonból készült gyerekméretű "vár" falainak a festésével voltak elfoglalva a gyerekek. Hegedűtanítás. Juli újabb szerelme. Még mielőtt jöttünk, már modogatta, hogy szeretne hegedűt, fogalmam sincs, honnan jött az ötlet. Aztán itt az első napon épp játékhegedűt lehetett készíteni. Csináltam neki egyet. Azóta nem teszi le. És azóta nem táncol, hanem felül a zenekarhoz, vagy a lépcsőre, és hegedül a kis pozdorjából készült hangszer cukorspárga húrjain. Tegnap pedig egy igazi hegedűt is kipróbálhatott. Ragyogott a szeme a boldogságtól. 

Esténként mulatság van, zene és tánc, gyerekeknek tegnap és ma Gyuri bácsi diafilmet vetített. Holnap tábortűz, csütörtökön egész napos kirándulás. 

Ma Borika elaludt a vacsorából jövet (még mindíg nagyon pöttyös szegénykém, hol előjön neki, hol kevésbé látszik, de szerencsére annyira nem viseli meg), így én itt maradtam vele fönt a szobában, várom vissza a mulatókat.

Bábelőadás

Ma délelőtt kivettem a kanapé ágyneműtartóját, mert már tarthatatlan állapotok voltak alatta. Fölállítottam a hűtő elé, pont a fotellal szemben. Óriási bábszínházazás kerekedett a dologból, rengeteg állattal, babákkal, koronával. Én meg csak ültem a fotelban, és néztem őket majd egy órán keresztül. Olyan helyesek voltak.

Március 02-től június 05-ig

Nem időrendi sorrendben.

-Nagyon bizakodóan, ámbár ismét problémákkal tarkítva várjuk a kistestvért, aki villám sebességgel érkezett, még az is lehet, hogy karácsonykor születik, amit mindenképpen szerettem volna elkerülni, de a dátum azért nagy valószínűséggel január közepe. Most 8+4 hetes.

-Juli négy éves lett. Óriásit nőtt, és a kis pufók babából nyúlánk óvodás lett. Népitáncol, balettozik, hittanra jár, és még mindíg be sem áll a szája. Imád szerepelni, abban majdnem biztos vagyok, hogy énekesnő/színésznő lesz belőle. Kb. két hónappal ezelőtt engedve a kérésének kapott egy emeletes ágyat, nagyon örült neki, de fönt aludni nem volt bátorsága, küzdött a félelem ellen, és második nap elhatározta, hogy fönt alszik. Leesett. Éjjel kettőkor elindult pisilni. Soha nem csinált ilyet még, ha bármi problémája volt éjszaka, mindíg szólt nekünk, egyedül nem szállt ki az ágyából, még reggel sem, előtte hív minket. Most sem értem. Reggel elvittük az ügyeletre, bár addigra kutya baja sem volt, csak azt mondta, hogy "csattog a vállam". Eltörött a kulcs csontja, szerencsére nem voltak fájdalmai, mondhatom probléma mentesen meggyógyult, aludni viszont nem akar az ágyon, most tárolóként funkcionál.

-Borika másfél éves lett. Igazi kis zsivány. Döbbenetes dolgai vannak, olyanok, amikkel nekem eddig nem kellett szembesülnöm. Konnektorban nyúlkál, felmosóvízben pancsol, falat firkál, tör-zúz, esik, nincsenek korlátok. A játszótéri nagycsúzdára már nagyon régóta felmászik. Imád csúzdázni. Ő is Csiri-biri torna-függő. Néhány napja elképesztően belelendült a beszédbe. Tegnap este például simán ezt mondta: -Kérek szépen inni! :O Énekelni ő is nagyon szeret, a tavaszi szelet halandzsa nyelven, de teljesen felismerhető dallammal énekli. És éppen most, a legrosszabbkor, elkapott valami vírusos himlőt, csak hogy ne legyek nyugodt ezúttal sem a hátralévő hét hónapban.

-Titi 19 éves lett. Elballagott a gimnáziumból, és az érettségi közepén tart. Végül biológia szakra felvételizett három egyetemre, izgatottan várjuk az eredményeket.

-Tegnap volt a hatodik házassági évfordulónk. Remélem ilyen marad a házasságunk még hosszú éveken keresztül, mint amilyen eddig volt.

Mire panaszkodhatnék?

Az van, hogy Borika már hosszú hetek óta nem hajlandó szinte semmit enni, kizárólag gyümölcsöt, és némi zöldséget. Ma például három uborka - a krumplistésztához adtam neki, amiből EGY kocka krumplit evett meg, a második falatot már kiköpte - volt az ebédje, majd utána kikuncsorgott két kivit. Nem gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok panaszkodni, de néha elkeserítőnek találom a helyzetet. A "normális" ételek fogyasztását néhány falatban limitálta. Paradicsom, mandarin, alma, kivi, banán, körte fogy elképesztő mennyiségben. Ha babakocsiban ücsérgés alatt a kezébe nyomok egy kiflit, és a felét elrágcsálja, már boldogság önti el a szívemet. Jó, persze nagy öröm, ha az ember gyereke gyümölcsöt eszik, de hogy mást szinte nem is? Az normális? Mit tehetnék? Persze néha már pár szem "pufi"-val megszánom, azt még nagyon szereti.

Egyébként tegnap voltunk egészséges rendelésen, a súlya 9300 g. Nem tartotta kevésnek az orvos, fejlődött is az elmúlt látogatás óta, így nagy baj nem lehet.

Lányos autó

Manapság csökkentett üzemmódban működik a blog, kizárólag Juli dumáit vagyok képes megörökíteni.

Olyat játszunk, hogy ő az én anyukám, én faggatom minden félékkel.

Juli: -Aludjál, mert ha felébredsz lesz a születésnapod!
Én: -És Anyuuuuuu, mit kapok a születésnapomra?
Juli: -Autót!
Én: -Dehát én kislány vagyok, és a kislányok nem autóval játszanak!
Juli: -De pirosaaat! Az "jányoknak" (még mindíg így mondja) is való!

Azt meg csak úgy ideírom, hogy a nokedlik jukedlinak hívja.

Együtthuncutkodás

Elérkezett végre az az idő, amit annyira vártam. Már többször rajtakaptam őket, hogy együtt molyolnak valamivel, Borika pedig rendületlenül Juli nyomában van és utánozza álló nap, de a mai fotel mögött gubbasztós volt az igazi. Juli gyakran szokott odabújni, mikor haza érkezik valaki, vagy amikor bújócskásat játszunk. Ma a kicsi is követte, és azt hittem megzabálom őket, ahogy ott kucorognak, Juli sustorog valamit, Borcsi meg áhítattal hallgatja. Meghatódtam, na.

Azt a pillanatot nem tudtam megörökíteni, rögtön észrevették, hogy fotózok.

Mit tanítanak az iskolában?

Avagy a kislány, akinek gimnazista korú nővére van.

Reggel baktatunk az óvodába.

Én: -Majd amikor hat éves leszel, te is iskolába fogsz menni. Nagyon sok mindent meg fogsz ott tanulni. Írni, olvasni, számolni.
Juli: -És körmöt festeni?

Ezt lejegyzem

Juli: -Apa! Az öregek járnak óvodába?
Apa: -Nem!
Juli: -Egyszer mi is öregek leszünk?
Apa: -Igen, egyszer mindenki megöregszik.
Juli: -És akkor nem lesznek óvodások?

Borika fülbevalót kapott

Mint Julinak annó, neki is ez az egyik ajándék születésnapjára. A nagy napon mégsem akartunk "sírva ünnepelni", így ma estünk túl a dolog kevésbé kellemes részén. Jól tettük. Borikának nagyon nem tetszett az ajándék, üvöltve sírva tiltakozott, és utána határozottan állíthatom, hogy haragos-kibálós sírást produkált felénk. Azért szerncsére hamar csillapodott a kisoroszlán, mire a kocsiba beültünk, már kutya baja sem volt. A fülbevaló viszont nagyon jól áll neki is, igazi kiscsajos lett tőle.



Cumi-ügy

Tegnap Juli nem ment óvodába, mert délben kellett volna érte menni, aminek sok értelmét nem láttam. Úgy terveztem, hogy játszóházazunk délelőtt. Reggel borzasztó nyűgösen ébredt, csak sírt, nem bírtam megvígasztalni. Egyik percben a pocakját fájlalta és mondogatta, hogy "jön a hányásom". Aztán azt mondta a foga fáj. Rögtön levert a víz, hogy biztos a fülével vagy a mandulájával van valami gubanc. Fél tíz körül már annyira sírt, hogy összekaptam magunkat, és elindultunk az Örsre a fül-orr-gégészetre. Szegénykém alig vonszolta magát, a buszon is az ölembe kucorodott, de nagyon akartam tudni, hogy mi lehet a gond, nehogy hétvégi ügyelet legyen a vége. Aztán ahogy zötykölődtünk a rendelő felé, fény derült a rosszullét okára, szegény kicsikémből egy pillanat alatt kijött a reggeli tápszer. Hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek, gyakorlatilag a busz hátsó részén végigfolyt a cucc, plusz Julira és rám is jutott jócskán. Borika megúszta, és itthon még az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem állt előttünk senki. Leszálltunk, és hazaballagtunk. Néhány óra alatt vissza is tért belé az élet. Egyébként már párszor csinált ilyet, nagyon gyorsan megitta a cumisüvegből a tápszert, aztán visszaköszönt, így most arra jutottam, hogy - mivel nem is nagyon hiányolja, megpróbáljuk elhagyni, és tejet, kakaót, vagy még nem is tudom mit fog reggelente kapni, mert egyik sem a szívem csücske.

De a lényeg. Már hazafelé jöttünk a buszon a történet után, Julcsám magába roskadva ücsörgött, és egyszer csak megszólalt: -Azt hiszem, nem fog kelleni nekem többet a cumi. Meglepődtem. Nagyon. Hogy hogy jön ez ide, hogy miért gondolt most erre. Az is megfordult a fejemben, hogy ez az elhatározás kavarta fel ennyire, de nehezen tudnám ezt elképzelni egy ilyen pici gyerekről. Mikor hazaértünk rögtön ágyba bújt, és említést sem tett a cumiról. Este is úgy indult aludni, hogy nem kellett a cumi, mondta hogy megpróbál nélküle elaludni. Aztán hívott, hogy nem sikerül, mégis kéne. Azt hittem megzabálom. Éreztem, hogy nagyon akarja, de nem megy nélküle, szüksége van rá. Nem fogom erőltetni továbbra sem, hogy leszokjon róla, most nagyon elhittem, hogy ő is szeretné már elhagyni, de még kell neki az elalváshoz. Az oviban egyébként  kezdettől fogva egyáltalán nincs cumi, nem is emlegette soha, anélkül alszik. Az iskolába gondolom már nem cumival fog menni.