Marchenpark

A soproni ajándékwellnesshez kapott belépőjegyek kapcsán - mivel három személyre szólt, és három év alatt ingyenes a belépés - arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy későbbi időpontban, Titivel kiegészülve látogatunk el a Marchenparkba. Nagyon jó döntés volt, csatlakozott hozzánk a Nagyi és Kata is, így öten, két autóval vágtunk neki az útnak. Azt hiszem mindnyájunknak remek napja volt. Furcsa nekem, hogy Magyarországon nem örvend nagy népszerűségnek a hely, én még nem is hallottam róla, de megéri a reklámot.A honlap szerintem nem annyira jó, én az alapján kevesebbre számítottam. Igazi gyermek-, és családi paradicsomba csöppentünk, telis-tele élményekkel minden korosztály számára, abszolút korrekt árakkal, Budapesttől nagyjából 2,5 órányi, Hegyeshalomtól fél órányi autóúrta. Ami különösen tetszett, hogy nagyon sok olyan játék volt, ami Juli korosztályának való, néhány dologtól eltekintve szinte mindent kipróbált. A helyet legnagyobbrészt árnyas fák övezik, így a tikkasztó kánikulában sem okozott gondot a tűző napsütés. Semelyik játéknál nem kellett órákat sorban állni, pedig rengetegen voltak. A "vizes" rész pedig igazi felüdülést nyújtó szórakozás.
Reggel fél hét után indultunk itthonról, Titiért mentünk Biatorbágyra, majd Katáékkal találkoztunk egy tatai benzinkútnál. Tizenegy óra körül értünk oda, Juli egy szemernyit sem aludt az autóban, sőt, végigmagyarázta az egész utat, ami némi aggodalomra adott okott, hogy hogyan fogja bírni az egész napot. Alaptalan volt a félelem. Végig pörgött, élvezte az egészet, mindenhova felült, amikor már a lélegzetünket visszafolytva a mellkasunkhoz kaptunk, akkor ő síkítva örült a körhinta tetején. Ha engedjük, szerintem az óriáshullámvasútra is simán, minden félelem nélkül fölpattant volna. Volt vízen úszó kacsakörhinta, magasban-sínen köröző sárkány, biciklikerékkel hajtott "óriás"kerék, traktorozás a farmon, kisvonatozás, kamionos pálya, állatsimogató, és a legjobbkor jött a szökőkút paradicsom, ahol egy kis baleset is történt, de nem estem kétségbe, a bugyi a kukában landolt, de betáraztam rendesen, úgyhogy megoldottuk a problémát zökkenőmentesen. A kijárat előtt még megálltunk némi szuvenyírt begyűjteni, ekkor bóbiskolt el Julcsa, kb.15 percre, amíg beszáltunk az autóba. És az autóban hazafelé újra előadta a műsort, amit kifelé menet, csak röhögtünk rajta egész úton, elképesztő miket hadovált össze, ráadásul a nővérét sem hagyta aludni ("mentünk Ausztriába", "Apu, viszel a Ferrariddal?" (ezt egymás után kb. kétszázszor, nagyjából Hegyeshalomtól Győrig kántálta), volt még daruskocsis-, és Culombo bácsis történet, "megszületett a kistesvérem", "Titi ne aludj a kocsiban"......). Budapest határánál aludt el, este nyolc óra után. Persze itthon már sehogy nem tudtuk felébreszteni, a pizsamát is álmában tuszkoltuk rá.

Terheléses cukros és Botizós nap

Reggel háromnegyed hétkor indultunk itthonról, Apa először engem szállított a kórházba a fent nevezett vizsgálatra, majd Julit a sógornőm munkahelyére megőrzésre. Nem viseltem jól a vérvétel utáni két óra várakozást. Valószínűleg az tett be, hogy a reggeli kávém kimaradt, és a padlón volt a vérnyomásom, persze gondolom az éhgyomor sem segített sokat a helyzeten. Kóvályogtam, szédelegtem, a szemeim leragadni készültek, voltak pillanatok, amikor komolyom megijedtem hogy összerogyok (akár ülve is), de sikerült túltennem magam a nehezén. A második vérvételre már kávéval és szalámis (-nak csúfolt) zsemlével föltankolva mentem. A jó hír, hogy az eredmények teljesen jók lettek.

A délutánunk pedig szuper. Én startoltam Virágékhoz, ott vártuk be Julcsát, akit ismét Apuka furikázott, és majdnem estig élveztük a vendégszeretetüket. Botibaba tündér husibogyó. Én pedig levontam pár következtetést a látogatásból. Volt egy-két meredek pillant, például mikor Juli fél centiméterre a hanyattfekvő Bobó fejétől huppant a popsijával a földre. Vagy amikor sikongatott akkorákat, hogy görbült szegény kismanó szája. Plusz egyfolytában csak az a játék kellett neki ami épp Bobó kezében volt, képes volt balhét rendezni érte. De alapjában imádta a babát, puszilgatta a lábikóját, csikizte, Bobó pedig áhítattal figyelte ahogy Juli énekel. Cukik voltak. Julcsa egy szemhunyásnyit se aludt, úgyhogy hazafelé az autóban beájult, itthon csak gyors pizsamára öltözés és "innivalóka" (tápszer), majd durmolás tovább.

26. hét

Döbbenet, hogy néhány napon belül a hetedig hónapba lépek, és jövő hét végén keződik a harmadik trimeszter. Még mindíg tartom magam ahhoz, hogy kényelmesebb és jobb nyáron pocakot növeszteni. Jól vagyunk egyébként, a súlygyarapodásom jelenleg 7 kiló (grrr), az étvágyam remek, szerencsére még komolyabb vizesedés nem volt, gyomorégés is minimális, sokszor megfelejtkezem még most is az állapotomról. A babaszoba szerint a pocak mérete ilyenkor egy sárgadinnye méretével egyenlő, az enyémet simán görögdinnyéhez hasonlítanám, bár az utóbbi napokban/hetekben mintha nem nőtt volna tetemesen (szerintem, de nem parázok ám :) ). Borcsi mocorog, leginkább, mikor fekszem, pihenek, vagy eszek valami olyat, ami kedvére való.

Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését. Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik. Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.

Eldőlni látszik

Kicsit a szavazás hatására, főleg, hogy Apa utólag bevalotta hogy ő is szavazott "A"-ra, de még inkább az érzéseinkre hallgatva eldőlt a kérdés, Borbála lesz a kicsilány. Már egy ideje nem is foglalkoztat a Boriella. A mostani dilemma a második keresztnév, valami rövid név kellene, bár nekem nem igazán jönnek be a négy, vagy annál kevesebb betűből álló nevek, néhány napja ízlelgetem a Zitát és egyre jobban tetszik. És bár megállapodtunk, hogy ez teljes mértékben Peti választása lesz, tegnap felvetettem neki az ötletet, és elárulta, hogy az ő fejében is megfordult már. Juhász Borbála Zita. Szerintem szépen cseng. Úgy érzem ez az igazi.

Szentendre

Anna, Peti és Gergő meséi között az egyik kedvenc a "Szentendre". Így tegnap alvás után szedtük a sátorfánkat, és ellátogattunk a nevezetes helyekre. Jó volt hogy elmentünk, igazi sétálós idő volt, nem volt tömeg, Julinak is tetszett a kirándulás. Természetesen dobáltunk kavicsot a Dunaparton, etettük a kacsákat, fagyiztunk, és belecsöppentünk egy népitánc-tanításba is az egyik téren. Kerestük a meséből ismerős sikátort, ami a palacsintázóhoz vezet, és legnagyobb megdöbbenésünkre ahogy elhaladtunk egy hasonlóan szűk, lépcsős utcácska mellett, Juli felkiáltott, hogy: -Itt a sikátor!!! Sajnos nem a palacsintázós volt, nem is találtuk meg Szentedrén, de Julcsa annyira hajtogatta, hogy: -Menjünk a palacsintázóba!, hogy meglátogattuk a Szentedrei útit, ahol meg is ejtettük a vacsoránkat.

Könyvek

Sokáig elkeseredetten próbálkoztam a meseolvasással. Miközben a legtöbb hasonló korú ismerős kisgyerek anyukájától azt hallottam, hogy imádják a mesét és türelmesen hallgatják, Julit nem bírtam lekötni, csupán néhány percig - vagy még addig sem - tartott a türelme, nem is figyelt, inkább csak lapozgatott, egy fél mondatot nem tudtam elolvasni.

Pár hete pálfordulatot vett a könyvekhez és a meséléshez való viszony. Szinte semmi más nem érdekli. Reggel, délben, este, bármikor csak azt kéri hogy meséljünk. A Boribonos könyveket szinte kívülről fújja, Bogyó és Babóca is már lecsengőben van, és most Anna, Peti és Gergő a nagy sláger. Van, hogy egy egész könyvnyit kell mesélni. Kéri a kedvenceit belőle, de ezek változnak időről időre. Lassan be kell szereznünk pár újabb részt a sorozatból, mert ezeket is kezdi már velünk mesélni.

És legnagyobb örömömre pedig ezzel párhuzamosan a tévé abszolút kivonult az életünkből, szinte soha nem kapcsolja be, egyedül a reggeli BBC-s mesék maradtak, a dvd-t pedig már egyáltalán nem birizgálja és nem is kéri hogy nézzünk rajta mesét.

Pelus nélkül

A legeslegfontosabb hír a házunk táján az, hogy Julin immár kerek egy hete nem volt pelus. Se éjjel, se nappal, se itthon, se úton. Persze kisebb-nagyobb balesetek előfordultak, leginkább abból adódóan, hogy valami sokkal fontosabb dolog kötötte le a figyelmét, és későn szólt. Az anyuéknál töltött hetet találtam a legideálisabbnak a próbálkozásra, az utazóágyban aludt, amit nem sajnáltam annyira, volt gumilepedő is alatta (teljesen fölöslegesen), szinte az egész napot a kerten töltötte, és nem rohantunk sehova. Az utolsó pelenka az esküvő utáni éjjelen volt rajta. Büszkén mondhatom, hogy éjszakai, és alvás alatti balesetekről eddig nem tudok beszámolni. Megkönnyebbültem és nagyon örülök, hogy ilyen zökkenőmentesen túlvagyunk ezen az óriási feladaton.

Júliusi események

Kilencedikével kezdem, ultrahangon voltunk a Kárpát utcában, ahol Julival is. Akkor tetszett a hely, azért is mentünk vissza, de most kevésbé nyert meg a szonográfus modora, bár arra nem emlékszem, hogy akkor is ő vizsgált-e. Rögtön az elején közölte, hogy „farfekvéses”. Meglepődtem, mert egy 23 hetes babánál én úgy gondoltam semmi jelentősége nincs még annak, hogy hogy fekszik, legfőképp azért, mert még szinte percről-percre változtatják a helyzetüket. Ez be is igazolódott, mert jópár perc motyogás - miszerint nagyon alszik a baba, és rosszul is fekszik, nem nagyon látni semmit stb. – és a hasam vad lögybölése után Bori totál megfordult, fejjel lefelé, és háttal az előző pozíciónak. Mindene rendben, a méretei teljesen megfelelnek a korának. Az én megállapításom, hogy pisze az orrocskája, Julcsáé kis krumpli volt.

A soproni wellnesselésünk pazar volt. Csodás helyen szuper szálloda, jó ételek, teljes relax. Juli is nagyon élvezte, leginkább a medencézést. Sokat nem is nagyon mozdultunk ki a szállodából, egyik nap délután az nlc-n megismert Liliékkel találkoztunk a belvárosban egy fagyizás erejéig, másnap pedig a strandon, ahol volt egy szuper gyerekmedence csúzdával, azt hiszem ehhez nem kell több hozzáfűzni való.

18-án volt az esküvő, érdemes volt Julit magunkkal vinni, hihetetlenül élvezte a lagzit, szinte végig táncolt, pörgött rohangászott, csodálta a menyasszonyt, és áhítattal adta át az ajándékot (volt egy kis külön csomag az ő és Titi részéről).

Aztán pedig anyuéknál maradtunk öt napot, tegnap jöttünk haza. Én öt napon keresztül semmi mást nem csináltam csak ettem, aludtam, olvasgattam, tévéztem. Juli pedig élvezte a kert minden szépségét. Gereblyézett, locsolt, kukoricát hozott a kertből, tyúkokat etetett, kutyát idomított, hintaágyazott, medencézett, krétázott, motorozott. Szóval elvoltunk, apa hiányzott csak nagyon.

Ma reggeli arcok, kezek-lábak, ténykedések

Díjat kaptunk

Köszönjük szépen Csigamamáéknak, hogy ránk gondoltak!

A teendőink:

Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat!
Nevezz meg legalább 7 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál!

A mi díjazottjaink, attól függetlenül, hogy eljutott-e már hozzájuk a kitüntetés, vagy nem:

• Virág és Botibaba,
• Hanna és Mikolt,
• Dávid,
• Heléna,
• Luca (zárt blog),
• Milán,
• Linda babablogja.